Sosem tudjuk meg, hogy a Beatles feloszlását követően képességei miatt nem kapkodtak-e más zenekarok Ringo Starr után, vagy ő maga döntött-e úgy, hogy dobolás helyett inkább afféle „nemzetközi jó fejként” folytatja karrierjét. A világ legismertebb dobosa mindenesetre a hetvenes évektől hanyagolta a bőröket, inkább partikra járt (1972-ben még Budapestre is eljutott Liz Taylor születésnapi bulijára), filmet forgatott, és ha azt is megunta, kiadott egy lemezt. Igaz ugyan, hogy korábban néhány Beatles-számot is elénekelt (a legismertebb a With a Little Help from My Friends és a Yellow Submarine), de akkor még ő sem gondolhatta komolyan, hogy a következő 50 évben elsősorban énekesként fogja eladni magát. Pedig így történt, sőt, úgy tűnik, hogy képtelen leállni az 1970-es Sentimental Journey című első lemeze óta. A most megjelent What’s My Name immár a huszadik szólóalbuma, és a lassan 80 éves Starr természetesen ezzel sem fogja megváltani a világot.
A Grow Old with Me című Lennon-számot a szerző állítólag eleve Ringónak szánta, további érdekességként pedig meghallgathatjuk a Bradford–Gordy páros Money című örökzöldjét is, amelyet a Beatles is eljátszott (1963-ban Lennon énekelte), és ezzel véget is érnek az említésre méltó elemek. Hiába vannak ugyanis a közreműködők között olyan virtuóz gitárosok, mint Edgar Winter vagy Steve Lukather, a What’s My Name túlnyomórészt teljesen érdektelen pop-rock közhelyekből áll, olyan dalokból, amelyeket azonnal elfelejtünk.
Universal Music Enterprises, 2019
