Lemez

Szellemváros éjszakái

Robert Hood: Motor - Night

  • - velkei -
  • 2012. november 11.

Zene

A minimaltechno keresztapjaként ismert Robert Hood filmzenés narrációval és megzenésítéssel először a 2002-es Point Blanken kísérletezett, majd az albumformátum hosszabb szüneteltetése után a 2010-es Omegán próbálkozott újra. Úgy tűnik, még mindig ez foglalkoztatja leginkább; tizedik nagylemeze egy régi koncepció új köntösbe öltöztetése: Hood saját (és egyben a techno) szülővárosát, Detroitot zenésíti meg a műfaj kedvenc napszakában. Ihletforrásként Julien Temple dokumentumfilmje, a Rekviem Detroitért? szolgált, ami a hely felemelkedését és bukását dolgozza fel, vagyis azt, hogyan lett a virágzó és lehetőségekkel teli metropolisból elhagyatott szellemváros.


A Motor a magányos ember technoalbuma. Az Omega vezérelvéhez hasonlóan Hood ezúttal is nagy, üres terekhez komponál zenéket, a dinamikus, 140 bpm körüli tempók közé azonban sokszor szorulnak texturális jellegű, tudományos hangvételű kísérők is, a minimalista ábrázolásmód helyett pedig hangokban és melódiákban gazdag elgondolások hallhatók. A számcímeken keresztül elsősorban a műfaj ígéretét és utópiáját hirdeti, de a pozitívnak ható felütést komor témák folytatják. A tíz percnél is hosszabbra nyúló Hate Transmissions pulzáló savas szintetizátorai és háttérben elhaló, szenvedést és fájdalmat megtestesítő üvöltései a lemez hangulati mélypontját adják, az ezt követő Slow Motion Katrina downtempós üteme, modulált szirénái és sejtelmes zongorája pedig már-már apokaliptikus víziót közvetít. Szomorú és sötét témák - az érzékletes, kiváló megvalósítás viszont az albumot a millennium utáni pályaszakasz tetejére helyezi.

Music Man, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.