Rock Ceauşescu körül – Hogyan létezhetett egy magyar rockzenekar a román diktatúrában?

Zene

December 27-én Budapesten koncertezik a nagyváradi Metropol. Az 1968–1987 között aktív együttes nemcsak az erdélyi magyar, de a román fiatalok körében is hatalmas sikereket ért el. Itthon viszont kevesen ismerik őket. Az egyik alapító taggal, Virányi Attila basszusgitárossal a koncert előtt találkoztunk.

Különös lemez jelent meg a közelmúltban. A Black Box a második magyar nyelvű albuma a Metropolnak, az elsőt majdnem 40 évvel ezelőtt adták ki. A kizárólag vinylen forgalmazott lemez dalai nem újak, a nyolcvanas évek elején megjelentek hivatalosan is, de román szövegekkel. Mindez azért is érdekes, mert – nem egészen alaptalanul – kívülről úgy tűnt, Ceauşescu Romániájában a rockzenét tűzzel-vassal irtják. Noha a „központi” álláspont nagyjából ez volt, talán éppen a Metropol pályafutása bizonyítja, hogy ennél bonyolultabb volt a képlet: Románia és a rock abszurd viszonya még kelet-európai viszonylatban is páratlan.

false

„Fantasztikus anyagot állított össze rólunk a Securitate, ezer oldalakon jegyezték fel, miket beszéltünk a próbateremben, 1971-től kezdve ugyanis lehallgattak bennünket, és az összes próbánk jegyzőkönyvbe került – meséli a több mint harminc éve Németországban élő Virányi Attila. – Olyan dolgok derültek ki ezekből a jelentésekből, amelyekre különben egyikünk sem emlékezne. De találtam fotókat, sőt soha meg nem kapott leveleket is, amikor végre betekintést nyerhettem az anyagainkba Bukarestben. Volt egy Kanadában élő barátom, aki nem értette, hogy annak idején miért nem válaszoltam neki. Hát azért, mert meg sem kaptam a leveleit! Hogy miket írt? Például olyat, hogy volt Creedence Clearwater Revival-koncerten – úgy látszik, még ezt is annyira rendszerellenesnek találták, hogy el kellett titkolniuk előlem.”

Virányi Attila

Virányi Attila

Fotó: Legát Tibor

Attila e korábbi titkos anyagok birtokában azt szeretné, ha a közeljövőben megjelenhetne a Metropol együttes történetéről szóló könyv, Józsa Erika: Metropol sztori – itt letölthető – bővített kiadása, hiszen számos elfelejtett epizódot idéztek fel számára is a lelkes ügynökök. De addig is itt az új lemez, a Black Box.

„Tavaly adtunk egy koncertet Budapesten, a Rockmúzeumban, ezután keresett meg minket Kovács László a Moiras Recordstól, hogy kiadná azokat a nyolcvanas évek elején készült felvételeinket, amelyeknek magyar volt az eredeti szövege, de csak a román nyelvű változat jelenhetett meg. Viszont annak idején stúdióban – feketén – felénekeltük magyarul is a számokat, és szerencsére sikerült megőrizni őket, úgyhogy csak újra kellett keverni az egészet.”

A Metropolt nagyváradi magyar gimnazisták alapították 1968-ban a Beatles, a Stones, no meg az Illés bűvöletében. Jókor voltak, jó helyen, mivel akkoriban leginkább Nagyváradra érkeztek a „friss hírek”. „Kolozsváron is voltak kitűnő diákzenekarok, de a Nyugatról, rádióhullámokon érkező új zene a Királyhágón fennakadt. A Kossuth rádió, amelynek a hangjaira gyerekkorom óta ébredtem, a hegyeken túl már nem volt fogható. Váradon a magyar tévé adásait lehetett vételezni. Várad a Partium közepén, a politikai határokat nem ismerő rádióműsorok hatására, ízlésben inkább csatolódik a nyugati szférához, mint amennyire csatolódik a Királyhágón túli rész. Ez kifejezetten erős volt abban a világban, amikor a kommunikáció eszköze csak a rádió volt” – olvashatjuk Józsa Erika könyvében. Kétségtelen, hogy a hatvanas évek végén Romániában is szabadabb légkör uralkodott, bár annyira azért nem, mint Magyarországon. „Minden koncertprogram szövegeit átnézték az úgynevezett Kulturális és Szocialista Nevelőbizottság illetékesei, csak az ő engedélyükkel lehetett bármit is előadni a színpadon” – mondja Attila, de hozzáteszi, hogy némi déligyümölcs, illatszer vagy Kent cigaretta ellenében általában meg lehetett puhítani a különben roppant éber hivatalnokokat. Ám ezzel együtt is szinte hihetetlennek tűnik, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Romániában is tombolt a beatkorszak, csak Nagyváradon 57 zenekar működött, s több tucat klub kínált fellépési lehetőséget. A Metropol kiemelkedett ezek közül, saját szerzeményeik voltak, ráadásul Virányi Attila műszaki főiskolán tanult tovább, s hangmérnökké vált, így sokkal profibban tudtak megszólalni, mint a többiek. Népszerűségükhöz nagyban hozzájárult az is, hogy sorra nyerték a tehetségkutatókat, fesztiválokat, ezért a román televízió magyar nyelvű adásában szerepelhettek. A hetvenes évek elején – bár akkor még nem klasszikus rockot játszottak – már egyértelműen legmenőbb erdélyi magyar zenekarnak számítottak. Mikron és Metropol a Jégcsarnokban, Csíkszeredában.

Attila szerint Romániában azt követően kezdtek elfajulni a dolgok, hogy Ceauşescu 1971-ben Maónál és Kim Ir Szennél tett látogatást. „Ők lettek a példaképei, s ezután kezdődött az őrület, tiltani kezdtek mindent, ami a dekadens Nyugatról érkezik, legyen szó filmről, zenéről, a szórakozóhelyeknek este 10-kor be kellett zárniuk, és így tovább – mondja. – Érdekes módon Székelyföldön egy darabig még ki lehetett ezeket az intézkedéseket játszani, ám 1973-ra már ott is teljesen visszaszorítottak mindent, ami a hatvanas évek végén még simán lehetséges volt. Ahogy mondtam, minket is 1971-től figyeltek meg, többször személyesen is kihallgattak a szekusok.” Metropol Group - Sunetul în zbor (Égig érhetne az ének)

Attila azóta is sokat gondolkodott azon, mindezek ellenére miért engedték, hogy továbbra is fellépjenek, sőt később lemezt is készíthessenek. „Az állami kézben lévő művelődési házaknak, kluboknak bevételt kellett produkálniuk, ezért kénytelenek voltak olyan programokat is szervezni, amelyekre eljön a közönség. Egyszer például kiszúrtam, hogy a Bihar megyei néptáncegyüttes jegyeit is a mi koncertünkre adták el, a bevételt viszont már nem mi kaptuk meg, hanem megtartották maguknak” – mondja, ami tulajdonképpen azt jelzi, hogy a korrupció a pártfegyelmet is felülírhatta. De fordítva is megesett: hiába tettek szert később országos népszerűségre, Szatmárnémetiben például azért nem léphettek föl, mert a párttitkárnak nem tetszett az egyik lemezük borítója.

2 és 22 millió

Noha Attila szerint meg tudtak élni a zenélésből, a Metropol a teljes létbizonytalanságban működött, szinte semmit nem lehetett előre kiszámítani. Minden bizonnyal azért jelenhetett meg lemezük, mert Romániában nem volt olyan figura, mint Erdős Péter, az egyetlen román kiadót, az Electrecordot kizárólag az érdekelte, hogy minél többet keressen vele. Első lemezüknél (Égig érhetne az ének, 1978) a kiadó magyar szerkesztője, Boros Zoltán közbenjárására simán megengedték nekik, hogy magyar szövegeket énekeljenek, de sokkal kevesebb került a boltokba, mint amekkora igény lett volna rá. Az sem tudni pontosan, hogy magyarellenesség vagy üzleti megfontolás vezette-e az Electrecordot, amikor úgy döntöttek, hogy csak román szövegeket adhatnak elő; a döntést azzal indokolták, hogy ne 2 millió, hanem 22 millió embernek játsszanak. A Metropol tulajdonképpen ezután vált országosan ismertté, és három román nyelvű lemezt adtak ki.

false

Mindez nem volt zökkenőmentes. „Elmentünk Csíkszeredába, magyarul énekeltünk, erre felkiabáltak románul, hogy „Cîntă româneste, trăiesti în România!” (Énekelj románul, mert Romániában élsz!). Jó! Akkor kitaláltuk, hogy egy szakasz románul, egy magyarul, akkor meg a magyarok kiabáltak fel, hogy „Hé, a Székelyföldön vagy!” Na, akkor most énekeljél jókedvűen! A végső megoldás csak a fele-fele arány volt, de akkor meg a nótáink lettek félórásak...” – olvashatjuk Józsa Erika könyvében Orbán András gitáros visszaemlékezését.

„A zenekaron belül eltérő álláspontok alakultak ki ezzel kapcsolatban, hiszen korábban mi egyáltalán nem írtunk román szövegeket – mondja Virányi Attila. – A gitárosunk, Trifán László szerint nem kellett volna belemennünk ebbe, ő nem sokkal később ki is lépett... De közben ott volt, hogy évek óta jártuk a Székelyföldet, a Partiumot, Magyarországra viszont nem jöhettünk át, vagyis elég szűkös lehetőségeink voltak. Szóval, az volt a dilemma, hogy mi legyen, maradjunk-e meg nemzetiségi kisebbségi együttesnek, vagy nyissunk. Én az utóbbit pártoltam. Azt mondtam, minek zárjuk el magunkat? Ami meg a román szövegeket illeti, végül elfogadtuk az ajánlatot. Először Moldovában léptünk fel, és már ott is fantasztikus sikert értünk el, de később Bukarestben is sikerült megtöltenünk azt a frissen felavatott sportcsarnokot, amit előttünk a Procol Harumnak sem. Kétségtelen, hogy román nyelven is sikeresek lettünk, sőt a harmadik lemezünkről ma is azt tartják (Metropol 3, 1980), hogy a román hard rock kezdete és vége.” Metropol Group - Vino cu noi (Álljatok fel)

Csakhogy ezzel együtt is egészen mást jelentett menő rockzenekarnak lenni Romániában, mint mondjuk nálunk. A Metropol folyamatos megfigyelés alatt állt, és ugyan többször is hívták őket Magyarországra, sőt 1978–79-ben meghirdetett koncertjeik is voltak – nem jöhettek. És nem mehettek az NDK-ba és a Szovjetunióba sem, hivatalosan soha nem mondták el nekik, hogy miért.

Virányi Attilának 1981-ben lett elege az egészből, átjött Magyarországra, két évvel később Németországba „disszidált”, de még 1982-ben, román állampolgárságától megfosztva, hontalanútlevéllel visszament Nagyváradra egy búcsúkoncertre. A többiek 1987-ig játszottak változó tagsággal, egyre nehezebb körülmények között.

A Metropol december 27-én, este fél kilenctől játszik a Muzikumban.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.