„Láttam én Madridban, hogy az irodalmi élet a farkasok birodalma; annyira elszaporodtak az ordasok és úgy ki vannak éhezve, hogy ha tovább akarnak élni, egymást kell felfalniok. Minden féreg, szúnyog, rokon, bíráló, irigykedő, szerkesztő, könyvárus, cenzor, mind-mind a szegény író bőrébe csimpaszkodik és kiszívja azt a megmaradt kis nedvet belőle. Belefáradtam az írásba. Belemerültem az adósságokba, kifogytam a pénzemből, ráuntam az emberekre, megcsömörlöttem önmagamtól, végre is rájöttem, hogy van az írótollnál könnyebb és hasznosabb szerszám; a borotva. Egy szép napon eltűntem Madridból, bebarangoltam Kasztíliát, Manchát, Estremadurát, Sierra Morenát, Andalúziát. Egyik helyen karjukba zártak az emberek, másutt börtönbe. De azért mégis mindig én maradtam fölül. Az egyik dicsért, a másik szidott, én pedig élveztem a szép időt, tűrtem a rosszat, mulattam a bolondokon, verekedtem a gonoszokkal, nevettem saját nyomorúságomon… és nyestem az egész világ szakállát. Most aztán letelepedtem Sevillában és szolgálatára állok a gróf úrnak mindenben, amit csak parancsolni méltóztatik.” Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais betiltott és ünnepelt vígjátékának hőse, Figaro korholja ekképp a közállapotokat, közvetlenül mielőtt elmondaná oly mély értelmű és szellemes aforizmáját: „Én rögtön mindenen nevetek, hogy ne legyek kénytelen sírni.” A plebejus-értelmiségi dühét Rossininél már nyomaiban se őrző A sevillai borbély szombat este jóval derűsebb slágerbelépővel indítja majd szólamát: a veterán olasz bariton, Bruno de Simone előadásában, Káel Csaba rendezésében és Hollerung Gábor vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, február 18., fél nyolc).
A hétvége szenzációja mindazonáltal vasárnap várható ugyanitt, hiszen újra Budapesten fog koncertet adni a nagy francia kontratenor, Philippe Jaroussky (Nemzeti Hangversenyterem, február 19., fél nyolc). Habár azóta egyszer már nagyon vártuk, 2009 tavaszi első látogatása óta most először lép fel minálunk a művész, aki ezúttal csupa Händel-áriával készül ámulatba ejteni a közönséget, az Ensemble Artaserse kíséretében.
A kiszámíthatatlan és zabolázhatatlan zongorista, Borisz Berezovszkij ugyancsak mondott már le pesti hangversenyt, de ezúttal okkal bizakodunk, hogy a Concerto Budapest két hétvégi koncertjén tényleg ő játssza majd Rahmanyinov 3. zongoraversenyének hálás-nehéz magánszólamát (Zeneakadémia, február 18. és 19., fél nyolc). De csütörtökön ugyanitt már Fazil Saynak tapsolhatunk, hiszen a török zongorista lesz az immár második Cziffra Fesztivál egyik sztárvendége, aki programjának színességével és improvizációs készségével is méltó utódja a mi Cziffra Györgyünknek (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc).
A Cziffra Fesztivál idei eseményeiről szerencsére még a jövő héten is írhatunk, így itt most csupán a fesztivál vadonatúj kamarazenekarának debütálását említjük még, amelyre kedd este kerül majd sor, méghozzá Kállai Ernő koncertmesteri irányításával (MOMkult, február 21., fél nyolc). A bemutatkozó koncerten a rendezvénysorozat motorja, vagyis Balázs János, valamint Jandó Jenő is a zongorához fog ülni, hogy együtt játszanak Bach c-moll kétzongorás versenyművében.
