mi a kotta?

Rögtön nevetni

  • mi a kotta
  • 2017. március 16.

Zene

„Láttam én Madridban, hogy az irodalmi élet a farkasok birodalma; annyira elszaporodtak az ordasok és úgy ki vannak éhezve, hogy ha tovább akarnak élni, egymást kell felfalniok. Minden féreg, szúnyog, rokon, bíráló, irigykedő, szerkesztő, könyvárus, cenzor, mind-mind a szegény író bőré­be csimpaszkodik és kiszívja azt a megmaradt kis nedvet belőle. Belefáradtam az írásba. Belemerültem az adósságokba, kifogytam a pénzemből, ráuntam az emberekre, megcsömörlöttem önmagamtól, végre is rájöttem, hogy van az írótollnál könnyebb és hasznosabb szerszám; a borotva. Egy szép napon eltűntem Madridból, bebarangoltam Kasztíliát, Manchát, Estremadurát, Sierra Morenát, Andalúziát. Egyik helyen karjukba zártak az embe­rek, másutt börtönbe. De azért mégis mindig én maradtam fölül. Az egyik dicsért, a másik szidott, én pedig élveztem a szép időt, tűrtem a rosszat, mulattam a bolondokon, verekedtem a gonoszokkal, nevettem saját nyomorúságomon… és nyestem az egész világ szakállát. Most aztán letelepedtem Sevillában és szolgálatára állok a gróf úrnak mindenben, amit csak parancsolni méltóztatik.” Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais betiltott és ünnepelt vígjátékának hőse, Figaro korholja ekképp a közállapotokat, közvetlenül mielőtt elmondaná oly mély értelmű és szellemes aforizmáját: „Én rögtön mindenen nevetek, hogy ne legyek kénytelen sírni.” A plebejus-értelmiségi dühét Rossininél már nyomaiban se őrző A sevillai borbély szombat este jóval derűsebb slágerbelépővel indítja majd szólamát: a veterán olasz bariton, Bruno de Simone előadásában, Káel Csaba rendezésében és Hollerung Gábor vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, február 18., fél nyolc).

A hétvége szenzációja mindazonáltal vasárnap várható ugyanitt, hiszen újra Budapesten fog koncertet adni a nagy francia kontratenor, Philippe Jaroussky (Nemzeti Hangversenyterem, február 19., fél nyolc). Habár azóta egyszer már nagyon vártuk, 2009 tavaszi első látogatása óta most először lép fel minálunk a művész, aki ezúttal csupa Händel-áriával készül ámulatba ejteni a közönséget, az Ensemble Artaserse kíséretében.

A kiszámíthatatlan és zabolázhatatlan zongorista, Borisz Berezovszkij ugyancsak mondott már le pesti hangversenyt, de ezúttal okkal bizakodunk, hogy a Concerto Budapest két hétvégi koncertjén tényleg ő játssza majd Rahmanyinov 3. zongoraversenyének hálás-nehéz magánszólamát (Zeneakadémia, február 18. és 19., fél nyolc). De csütörtökön ugyanitt már Fazil Saynak tapsolhatunk, hiszen a török zongorista lesz az immár második Cziffra Fesztivál egyik sztárvendége, aki programjának színességével és improvizációs készségével is méltó utódja a mi Cziffra Györgyünknek (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc).

A Cziffra Fesztivál idei eseményeiről szerencsére még a jövő héten is írhatunk, így itt most csupán a fesztivál vadonatúj kamarazenekarának debütálását említjük még, amelyre kedd este kerül majd sor, méghozzá Kállai Ernő koncertmesteri irányításával (MOMkult, február 21., fél nyolc). A bemutatkozó koncerten a rendezvénysorozat motorja, vagyis Balázs János, valamint Jandó Jenő is a zongorához fog ülni, hogy együtt játszanak Bach c-moll kétzon­gorás versenyművében.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.