mi a kotta?

Sajt, szalámi, zongora

  • mi a kotta
  • 2021. július 7.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/27. hétre

„A könyvek és a partiturák ételmaradékok és félig telt borosüvegek társaságában szanaszét he­vertek. Az egyik kottatartón egy vonósnégyes vázlatai voltak, míg a zongorát javításra váró kefelevonatokkal elegyítve macskakaparással teleírt lapok borították, melyekre az új szimfóniájához szánt ötleteit jegyezte fel. A padlón barátoktól érkezett levelek, de fontos papírok is hevertek. Az ablakok között tekintélyes méretű stracchino sajt, mellette eredeti veronai szalámi nagy darabjai sütkéreztek a napon. (…) Néha órákat, napokat, sőt akár heteket is elvesztegetett azzal, hogy keresett valami fontosat. Ilyenkor persze mindig más volt a hibás, (…) de a szolgái már tudták, hogy elég néhány perc, és csillapul a dühe. Hogy aztán legközelebb elölről kezdődjön a jelenet.”

Bizonyos Ignaz von Seyfried karmester kortársi beszámolója szerint ilyen káosz közepette töltötte mindennapjait Beethoven, aki máskülönben „cicerói ékesszólással bizonygatta, hogy milyen fontosságot tulajdonít a pontosságnak és a rendnek”. Ez az ellentmondás akár számunkra is meghitten ismerős lehet, s ilyesformán aligha indokolt a zsenialitás árulkodó jegyének tekintenünk, ám ettől még a jelenség és annak érzékletes leírása figyelmet érdemel. Mondhatnánk, főleg az évnek ebben a kánikulás szakaszában, amikor különösen indokolt vigyáznunk az óvatlanul elöl hagyott élelmiszerek romlékony állagára. No, meg amikor utunkat szokás szerint az Óbudai Társaskör felé fordítjuk, hogy a Budapesti Vonósok főszereplését ígérő hétvégi III. Óbudai ZeneZug Fesztivál eseményein részt vegyünk. Ott ugyanis a leg­izgalmasabbnak az a koncert ígérkezik, amelynek programján Dvořák H-dúr noktürnje és E-dúr vonós­szerenádja között Beethoven C-dúr zongoraversenyét találjuk majd, méghozzá Farkas Gábor szólójával (július 10., hat óra). Ide aznap okvetlenül megéri előbb érkezni, merthogy Miért lettem zenész? címmel a koncertet öt órától beszélgetés előzi meg, ahol is a nagyszerű zongoristát Bolla Milán fogja kérdezni. S ugyanitt vasárnap a Budapesti Vonósok immár Vivaldi, Respighi, Veress Sándor szerzeményeit fogják megszólaltatni, a velencei rőt pap C-dúr furulyaversenyében a söndörgős Eredics Salamon játékát kísérve (július 11., hat óra).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.