Shakespeare Vízkereszt vagy bánom is én címû darabját - Nádasdy Ádám fordításában - a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának elõadásában láttam Gyulán, a Shakespeare-fesztiválon, Telihay Péter rendezésében. A Tószínpadon - ideális környezetben.
A darab nagyjelenetei közül legelébb Malvolio "levéláriája" kínál nagy lehetõséget a színésznek, Csernik Árpád kidolgozott mozgással és intonációval készítette elõ a nagy váltást, amikor is - elúrhodván rajta a kevélység - már a legfölsõ polcra képzelte magát. Aztán komótosan, lépésrõl lépésre gyalogolt be a csapdába - és még parányi vészjósló árnyalattal is tetézte a felfújt hólyag hálás kliséjét.
Vicei Natália Mária szerepében egyrészt összefoglalja a figura kínálta komédiai eszköztárat, másrészt finoman árnyalja az alárendeltség-egyenrangúság Shakespeare-nél szokásos cselédkevercsét. No meg némi lírai felhanggal színezi Böföghy Tóbival szõtt románcát - de ehhez már Kovács Frigyes vaskos-életes alakítása is kellett.
Meg az is, hogy a Telihay tervezte játéktér - a téglalap alakú "homokos sík", két hosszanti oldalán a közönséggel, a két rövidebben Orsino, illetve Olivia "lakásával", középen meg egy sínen gördülõ platóval - egyszerre alkalmas tablóknak és intim kettõsöknek. Jól is mutat benne az élõ zene, de jól hangzik a U2 meg a Kispál is, és a Festét, a bölcs-bohóc nyelvi akrobatát játszó Szõke Attila játékmestersége is érvényesül. Jók a színészek: Kálló Béla Orsinója leginkább némán kénytelen játszani, G. Erdélyi Hermina Viola szerepében fõleg a melankolikus-rezignált hangsúlyokat mutatja, az ikertestvérét, Sebastiant játszó Pálfi Ervin pompásan zenél, majd pompás értetlenkedéssel vonul a grófnõ ágyába... És jó Szilágyi Nándor Fonnyadi Ábrisa (fonnyadi, tényleg), Ralbovszky Csaba Antoniója (bár neki hiányzik a kimaradt jelenete!), Körmöci Petronella vehemensen bugyuta Oliviája is.
Alig is venni észre, hogy nincs gondolás a darabról. Rendezõi, mármint.
Szabadkai Népszínház, Gyula, július 3.
****
