Ma már egyértelmű, hogy a berlini Moritz Friedrich a szórakoztató elektronikus tánczene egyik klasszikusa. Látszólag lusta, mégis termékeny alkotó, aki úgy képes mosolyt csalni az arcunkra, hogy közben időről időre meglepi, és ezzel kizökkenti a látszólag könnyed műélvezetbe belemerülő hallgatóságot. Ezúttal egy kifestőkönyvszerűen gazdag, több fejezetre bomló albummal jelentkezett: a Comic nagyobb része meg is felel a címének, de azután, még a finálé előtt, előkerül Friedrich absztrakcióra hajló, minden zenei szerkezetet szétbarmoló, luddita énje is. A címadó nyitószám könnyed, house-ba oltott szintimelódiájától egyenes út vezet a Mr. Oizóval közösen jegyzett Doppelklick prüttyögéséhez, majd a közös munkákból ismerős német rapperekkel (Dana és Romano) készült, ízesen lüktető La Bouche-hoz. Talán a Dagoberta napfényes tánczenéje ennek a blokknak a csúcspontja, ám Friedrich a szellemesen összerakott számok közé már ekkor is belecsempész néhány hamiskásan nyugtalanító tónusú darabot, például a Wrong Passwordöt. Egy rövid időre ugyan elszalad az alkotó keze, a Bleat és a Wixn című darabokban tort ülnek a zabolázhatatlan tört ütemek, de zenéi még ebben a kellemesen dekonstruált szakaszban sem veszítenek sajátos bájukból. De végül az alkotó a fülünknél fogva vezet vissza egy még ennél is fesztelenebb, gátlástalanul melodikus zenei világba, hogy azután szinte idillien gyermeki, rajzfilmszerűen bukolikus hangulatban érjen véget az album.
Monkeytown/Deep Distribution, 2017
