Slágerek a mélyből - Frenk: Szívzörejek (lemez)

  • - legát -
  • 2007. február 8.

Zene

Néhány évvel ezelőtt feledhetetlen élmény volt, amikor a Hiperkarma dobosa a koncert végén előbújt hangszere mögül, és elénekelte a Raindrops Keep Fallin' On My Head című örökzöldet. A betegesen vékony, őzikeszemű srác ugyanis nemcsak tökéletes előadást, de meglehetősen bizarr látványt is nyújtott. Mintha egy képregényrajzoló fejéből pattant volna ki Rudolph Valentino és a rózsaszín párduc közös nevezőjeként, ám velük ellentétben áradt belőle a muzikalitás.

Néhány évvel ezelőtt feledhetetlen élmény volt, amikor a Hiperkarma dobosa a koncert végén előbújt hangszere mögül, és elénekelte a Raindrops Keep Fallin' On My Head című örökzöldet. A betegesen vékony, őzikeszemű srác ugyanis nemcsak tökéletes előadást, de meglehetősen bizarr látványt is nyújtott. Mintha egy képregényrajzoló fejéből pattant volna ki Rudolph Valentino és a rózsaszín párduc közös nevezőjeként, ám velük ellentétben áradt belőle a muzikalitás.

Nos, ez a dobos volt Frenk, és már akkor sejthettük, hogy előbb-utóbb főszereplő lesz. Tavalyelőtt zenekart alapított, az egyszerűség kedvéért Frenk néven - a hírek szerint koncertjeiken Ziggy Stardust szelleme kísért, nemcsak Bowie-feldolgozások formájában, de a külsőségeket illetően is. A közelmúltban megjelent első lemez fotói is eszünkbe juttathatják a leginkább csillogását tekintve aranykornak nevezhető időket, mégsem szimpla glamnosztalgiával van dolgunk. A Szívzörejeken hallható tizenegy saját dal hangszerelésében, dallamvezetésében és különösen a háttérvokálokban érezhető ugyan a 1971-1974 közötti időszak sztárjainak hatása, de ha Bowie-t emlegetjük, Szécsi Pált sem hagyhatjuk ki. Ha mondjuk 1973-ban jelenik meg az album, a korabeli kritikus minden bizonnyal így fogalmazott volna: "A vadonatúj nyugati popzene és a hagyományos hazai táncdal randevúzik ezen a lemezen."

Csakhogy az akkori "vadonatúj nyugati popzene" Magyarországon még ma sem igazán közismert, táncdalt pedig a veteránokon kívül csak pár amatőr énekel hamisan az alvilági tévécsatornákon, így a Szívzörejek sokak számára minden bizonnyal az újdonság erejével hat. És mivel az is természetes, hogy a dalokban jócskán felfedezhetők "slágergyári műveletek", az volna logikus, ha mostanában Frenk számait sugároznák a kereskedelmi rádiók, extrém fotóival lennének tele a bulvárlapok.

Kár, hogy a dalszövegekből hiányzik mindaz a lazaság, ami Frenkre és a zenéjére oly jellemző. Lehet persze a glamhagyományokra hivatkozva szövegírói ambíció a modorosság, a mesterkéltség, az abszurd, ám mindez kimondottan kínos, ha gördülékenység helyett gyakran csak görcsös igyekezetre futja. Találunk ugyan korrekt, "kevésbé fájdalmas" dolgokat is, de ahogy az lenni szokott, a kínos részek emlékezetesebbek. Hátborzongató rímek ("Alszik bennem a szerelem / De a nedvei folynak a testeden", "A kék füstöt fújod és testemből szívod az érzést / 'rülten nézel és reszketve várod a végét" ), bicskanyitogató képzavarok ("Eltalálta egy repesz a tekintetem", "Az igazság suttogva ordít").

Persze ne higgye senki, hogy a szövegek lennének Frenk nagyobb szabású hazai karrierjének sorompói. Sokkal nagyobb baj, hogy a magyar sztárcsinálók meggyőződése szerint a közönség kizárólag a középszerű vagy az arcpirítóan ordenáré dolgokra vevő. Vagyis hiába elsőrendű slágergyűjtemény, hibái ellenére is, a Szívzörejek, valószínű, hogy Frenk még sokáig a Gödörben (a zenekar törzshelyén) marad.

FF Film & Music, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.