Néhány évvel ezelőtt feledhetetlen élmény volt, amikor a Hiperkarma dobosa a koncert végén előbújt hangszere mögül, és elénekelte a Raindrops Keep Fallin' On My Head című örökzöldet. A betegesen vékony, őzikeszemű srác ugyanis nemcsak tökéletes előadást, de meglehetősen bizarr látványt is nyújtott. Mintha egy képregényrajzoló fejéből pattant volna ki Rudolph Valentino és a rózsaszín párduc közös nevezőjeként, ám velük ellentétben áradt belőle a muzikalitás.
Nos, ez a dobos volt Frenk, és már akkor sejthettük, hogy előbb-utóbb főszereplő lesz. Tavalyelőtt zenekart alapított, az egyszerűség kedvéért Frenk néven - a hírek szerint koncertjeiken Ziggy Stardust szelleme kísért, nemcsak Bowie-feldolgozások formájában, de a külsőségeket illetően is. A közelmúltban megjelent első lemez fotói is eszünkbe juttathatják a leginkább csillogását tekintve aranykornak nevezhető időket, mégsem szimpla glamnosztalgiával van dolgunk. A Szívzörejeken hallható tizenegy saját dal hangszerelésében, dallamvezetésében és különösen a háttérvokálokban érezhető ugyan a 1971-1974 közötti időszak sztárjainak hatása, de ha Bowie-t emlegetjük, Szécsi Pált sem hagyhatjuk ki. Ha mondjuk 1973-ban jelenik meg az album, a korabeli kritikus minden bizonnyal így fogalmazott volna: "A vadonatúj nyugati popzene és a hagyományos hazai táncdal randevúzik ezen a lemezen."
Csakhogy az akkori "vadonatúj nyugati popzene" Magyarországon még ma sem igazán közismert, táncdalt pedig a veteránokon kívül csak pár amatőr énekel hamisan az alvilági tévécsatornákon, így a Szívzörejek sokak számára minden bizonnyal az újdonság erejével hat. És mivel az is természetes, hogy a dalokban jócskán felfedezhetők "slágergyári műveletek", az volna logikus, ha mostanában Frenk számait sugároznák a kereskedelmi rádiók, extrém fotóival lennének tele a bulvárlapok.
Kár, hogy a dalszövegekből hiányzik mindaz a lazaság, ami Frenkre és a zenéjére oly jellemző. Lehet persze a glamhagyományokra hivatkozva szövegírói ambíció a modorosság, a mesterkéltség, az abszurd, ám mindez kimondottan kínos, ha gördülékenység helyett gyakran csak görcsös igyekezetre futja. Találunk ugyan korrekt, "kevésbé fájdalmas" dolgokat is, de ahogy az lenni szokott, a kínos részek emlékezetesebbek. Hátborzongató rímek ("Alszik bennem a szerelem / De a nedvei folynak a testeden", "A kék füstöt fújod és testemből szívod az érzést / 'rülten nézel és reszketve várod a végét" ), bicskanyitogató képzavarok ("Eltalálta egy repesz a tekintetem", "Az igazság suttogva ordít").
Persze ne higgye senki, hogy a szövegek lennének Frenk nagyobb szabású hazai karrierjének sorompói. Sokkal nagyobb baj, hogy a magyar sztárcsinálók meggyőződése szerint a közönség kizárólag a középszerű vagy az arcpirítóan ordenáré dolgokra vevő. Vagyis hiába elsőrendű slágergyűjtemény, hibái ellenére is, a Szívzörejek, valószínű, hogy Frenk még sokáig a Gödörben (a zenekar törzshelyén) marad.
FF Film & Music, 2006
