Sosemvolt múlt - Grecsó Krisztián: Isten hozott (könyv)

  • Vári György
  • 2005. november 10.

Zene

A könyv két mottóját Krúdytól és Móricztól kölcsönözte. "A földmíves élete rövid, mint a gazdasági év. A tavasz már kimossa az emlékezetből a telet, a tavaszt a nyár. A falu kis házaiban nem marad jel, hír, emlék azokról, akik elébb lakták" - írja Móricz, míg Krúdy szerint "nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy meglássa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké".

A könyv két mottóját Krúdytól és Móricztól kölcsönözte. "A földmíves élete rövid, mint a gazdasági év. A tavasz már kimossa az emlékezetből a telet, a tavaszt a nyár. A falu kis házaiban nem marad jel, hír, emlék azokról, akik elébb lakták" - írja Móricz, míg Krúdy szerint "nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy meglássa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké". A mottók vitáznak egymással, éspedig arról, hogyan, mennyire őrződik vagy őrizhető meg a hagyomány. Azon gondolkozik a könyv, hogy egy jellegzetes népi tónus hogyan szólaltatható meg ma, kritikusan és nosztalgikusan egyidejűleg. A mű legfőbb szemléleti kérdése pedig talán éppen az, hogyan konfrontálható egymással a modern magyar próza e két óriása, hogyan relativizálják egymást, párhuzamos megszólaltatásuk hogyan teremti meg Grecsó hozzájuk fűződő viszonyát.

A visszatekintő narrációjú regény elbeszélője egy olyan fiatalember, aki nagy nosztalgiával kapcsolódik elhagyott szülőfaluja talán sosemvolt, mitikus múltjához. Hogy miért, és hogy ragaszkodása ellenére miért távozik mégis a faluból, az persze csak a történet legvégére derül ki. Az elbeszélést belengő homály azonban sosem oszlik el teljesen, végül egy csomó rejtélyre nem derül fény, legalábbis nem kapnak racionális magyarázatot. A faluban a múlt tovább él, az idő múlásának mintegy ellenállva, minden nemzedékben ciklikusan megismétlődik. A régi fényképeken lévő árnyékok kísérik a falu lakóit, a falu múltjának figurái álmokban, kollektív álmokban járnak vissza, egy titokzatos napló a falusiak szerint előre megmondja, ki, mikor, miért fog meghalni. A nemzedékek a legrejtélyesebb módon követik egymást, a halott kutyáknak haláluk után jóval gyermekei születnek, nemzőképtelen férfiak részesülnek sorozatos gyermekáldásban, és arra is fény derül, hogy kik az elbeszélőnek a regény folyamán - nem véletlenül - soha nem emlegetett "szülei", ha nem is biológiai értelemben, hanem annak a rejtélyes leszármazásnak értelmében, amelyben a múlt újra és újra megteremti önmagát, újra és újra legyűri a jelent. A nemzedékek nem a megszokott, normális sorrendben követik egymást, a múlt titkos önmegismétlése felfüggeszti az utódnemzés normális, lineáris menetét. Az elbeszélő - mint később kiderül - saját személyes múltját árvasága miatt nem ismeri, ezért kell mitikus,

örökké jelen levő múltat

és az ezzel járó kiválasztottságtudatot fabrikálnia magának. A titokzatos, az időt feltartóztatni képes, misztikus homállyal és csodákkal teli múlt nem több, mint egy árva fiú és félárva társainak kompenzáló képzelődése. A falu közvéleménye is azt gondolja, hogy Sáraság a "kiválasztottak" falva, mindnyájan büszkék arra, hogy a "vidékiek" (így hívják a falusiak a környékbeli városok lakóit) nem látják a falu múltat konzerváló "csodáit". A lemaradtak, esélytelenek, sértettek öntudata ez a gőg.

A visszajáró múlt, mint megtudjuk, összekapcsolódik a falu egyik sötét bűnével, azzal, hogy a holokausztot túlélő Klein Edét, az egyik sárasági zsidót egy falusi lány meggyilkolásával vádolták. (Ha már Krúdyé a Grecsót vezető egyik szellemkéz, akkor itt akár eszünkbe is juthat egyik nagy, aránylag frissen újrakiadott remekműve, A tisza-eszlári Solymosi Eszter). A csodákhoz, a mítoszokhoz társul a babona, az elmaradottság, a sötétség. A falu, ahogy a "csodáihoz", úgy ehhez a bornírt vádhoz is ragaszkodik, valóban nem változik semmi a magyar ugaron, vagy ahogy a könyv egyik szelleme, Móricz mondta volt, az Isten háta mögött! A múlt itt marad, s a téli mesék rémei megelevenednek újra és újra. Az elbeszélő később, amikor gimnáziumba kerül, egyre jobban látja, hogy mennyire hazug, szánalmas és veszélyes Sáraság hagyományképe, a jelent kizáró, önmitizáló múltfelfogás, mégsem képes megutálni Sáraságot, mégsem képes elszakadni saját, konstruált múltjától, mert helyette nem maradna neki semmi. Mindez

nagyon hasonlít

Grecsó alkotói dilemmáihoz, valamiféle "népi" irodalom létrehozásának, a "vidék", a "falu", a falusi közvélemény, a pletykák megírásának, nosztalgikus és mégis távolságtartó elbeszélésének kísérlete ez a regény is. Az eredmény igazi stiláris bravúr, egészen nagyszerű mondatok sora, egységes, erős atmoszféra. Csak ritkán esik bele a legnagyobb csapdába, csak ritkán válik modorossá. "Amikor Dezső még ott lakott Páternél a kiskonyhában, és csak fütyültük a világot, mintha mi lennénk azok a rigók, amik énekükkel a valóságot teremtik", na, ez például sok. De nem jellemző. A regény profi, elcsépelt céhes metaforával szólva igazi mesterdarab. Grecsó meg tudta csinálni a könyvben, amit akart, bár a móriczi kíméletlen irónia inkább a történet ügyes alakításában jelenik meg, kevésbé talál nyelvet, kevésbé van megírva, mint a "falu" a Szentírást babonagyűjteménnyé változtató népi vallásossága és Gallér Gergely, az elbeszélő nosztalgikus múltkonstrukciója. Fel-felbillen a nosztalgia és az irónia egyensúlya, miközben a főszereplők gimnáziumba mennek, kilépnek a jelenbe és a történelembe, a megőrizni kívánt, állandónak hitt múlt mögött egyre erősebben felsejlik a késő kádárizmus és a rendszerváltás pitiáner valósága, de a regény megszólalása nem követi ezt a fordulatot.

Ezért olvastam kicsit felemás érzésekkel a könyvet. Újra konstatálhattam, hogy már megint feltűnt az utolsó népi író, és ez jó. Jó a bizonytalanság és a kissé groteszk humor is, a valódi csodák és valódi hitek, valamint a bornírt ostobaságok keveredése. A könyv hátlapján mindenesetre olvasható egy - jellegzetesen sárasági - credo, miszerint: "Véletlenül nem ad a Teremtő egy gyönyörű lány szájába petárdát." Hogy ez így van-e, hogy van-e avagy nincsen véletlen, ennek eldöntéséhez muszáj elolvasni a könyvet, és majd akkor se derül ki semmi. Vagy legfeljebb az, hogy az ilyesmi döntés kérdése, s nincsen jó választás.

Magvető, 2005, 319 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.