Szemléltető ábra - Hegedűs 2 László: Szelekció (képzőművészet)

  • Radnóti Sándor
  • 2005. november 10.

Zene

Hegedűs 2 László zavarbaejtően sokféle művészetet művel, sok technikát alkalmaz, sokféle stílust ötvöz és hasonlít magához. A kutató művész típusába tartozik. Van azonban valami, méghozzá egy paradoxon, ami kutatásait összetartja, s ami a kutató-kereső-kísérle-tező típusból művészegyéniséget hoz létre.

Hegedűs 2 László zavarbaejtően sokféle művészetet művel, sok technikát alkalmaz, sokféle stílust ötvöz és hasonlít magához. A kutató művész típusába tartozik. Van azonban valami, méghozzá egy paradoxon, ami kutatásait összetartja, s ami a kutató-kereső-kísérle-tező típusból művészegyéniséget hoz létre.

Hogyan is mondjam, hogy ne legyen félreérthető? Tunya, modern szemléletünk a művészt világ-, illetve valóságteremtőnek látja, s ha találkozik egy művel vagy kivált - mint itt - életművel, ezt a valóságot akarja a kezébe kaparintani. Lássuk a művész világát, az ő külön bejáratú valóságát! Hegedűs 2 művein azonban másfajta valóságokat találunk, olyan valóságos valóságokat, amelyek megvoltak korábban is, s amelyeket ő olyan becseseknek talál, hogy nem akarja azokat átalakítani. Mit tesz tehát helyette? Meglepő kombinációkban megmutatja őket. Művészete a megmutatás - az ugyanis, hogy mit mutat meg - és a kombináció.

Hegedűs 2 műveiből kiderül, hogy nagyra tartja Esterházyt, és Esterházy egy szép méltatásából az is kiviláglik, hogy a szolidaritás kölcsönös. S van is valami távoli hasonlóság közöttük: Esterházy úgy alkotott jelentős fikciókat, hogy ritkán mesélt és alig talált ki (s ha mégis, inkább csak lazán felvázolt) történeteket. Nyelvi helyzeteket hozott létre, s Hegedűs 2 egyik művén olvasható állítása szerint csak a nyelvet tekinti valóságnak. S e nyelvi helyzetekbe is gyakran már meglévő mondatokat és mondattömböket illesztett - a híres idézéstechnika.

A hasonlóság ezzel véget ér, mert Hegedűs 2-nek az idézetek eredeti valósága rendkívül fontos. Ha egy híres XX. századi festő egy híres képe úgy ábrázol egy pipát, hogy aláírja: "Ez nem pipa", akkor Hegedűs 2 képei éppen megfor-dítva, azt mondják nekünk, hogy a cseresznye cseresznye, a gomb gomb, a dominó dominó, a kitömött madár madár. De mégsem a trompe l'oeil, a szem becsapása nagy hagyományú művészetének folytatása ez, s Hegedűs 2 nem is Duchamp talált tárgyainak útján tesz lépéseket; erről gondoskodik a kombináció, ahogy egy gyümölcs vagy egy állat, egy régi fénykép vagy egy szemléltető ábra, vagy éppen egy reprodukált festmény valósága más valóságokkal nem valóságos, hanem fiktív, művészi kapcsolatba kerül.

Most értjük meg, hogy miért olyan fontos Hegedűs 2 számára a fényképészet, amely a modern művészetek közül a legerősebben sugallja nekünk, hogy amit ábrázol, az megvan vagy megvolt a világban. De éppígy azt is megérthetjük, hogy mit keres itt a fényképészet előtti szemléltetés művészileg csak manapság becsülni kezdett műfaja, a természettudományos illusztráció. Vagy a szöveg mint kép.

Hegedűs 2 több művének a Szemléltető ábra címet adta. S egy nagyon általános értelemben ez is a művészete: a valóság szemléltető ábrázolása.

De lehet-e a valóságot szemléltetni? Természetesen a maga totalitásában nem. Ám rá lehet csodálkozni darabjaira. S hogy Hegedűs 2 mire csodálkozik rá, arra nincs jobb szavunk, mint a régi, a legrégebbi. A valóság szépségére.

Ernst Múzeum, november 23-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.