Hegedűs 2 László zavarbaejtően sokféle művészetet művel, sok technikát alkalmaz, sokféle stílust ötvöz és hasonlít magához. A kutató művész típusába tartozik. Van azonban valami, méghozzá egy paradoxon, ami kutatásait összetartja, s ami a kutató-kereső-kísérle-tező típusból művészegyéniséget hoz létre.
Hogyan is mondjam, hogy ne legyen félreérthető? Tunya, modern szemléletünk a művészt világ-, illetve valóságteremtőnek látja, s ha találkozik egy művel vagy kivált - mint itt - életművel, ezt a valóságot akarja a kezébe kaparintani. Lássuk a művész világát, az ő külön bejáratú valóságát! Hegedűs 2 művein azonban másfajta valóságokat találunk, olyan valóságos valóságokat, amelyek megvoltak korábban is, s amelyeket ő olyan becseseknek talál, hogy nem akarja azokat átalakítani. Mit tesz tehát helyette? Meglepő kombinációkban megmutatja őket. Művészete a megmutatás - az ugyanis, hogy mit mutat meg - és a kombináció.
Hegedűs 2 műveiből kiderül, hogy nagyra tartja Esterházyt, és Esterházy egy szép méltatásából az is kiviláglik, hogy a szolidaritás kölcsönös. S van is valami távoli hasonlóság közöttük: Esterházy úgy alkotott jelentős fikciókat, hogy ritkán mesélt és alig talált ki (s ha mégis, inkább csak lazán felvázolt) történeteket. Nyelvi helyzeteket hozott létre, s Hegedűs 2 egyik művén olvasható állítása szerint csak a nyelvet tekinti valóságnak. S e nyelvi helyzetekbe is gyakran már meglévő mondatokat és mondattömböket illesztett - a híres idézéstechnika.
A hasonlóság ezzel véget ér, mert Hegedűs 2-nek az idézetek eredeti valósága rendkívül fontos. Ha egy híres XX. századi festő egy híres képe úgy ábrázol egy pipát, hogy aláírja: "Ez nem pipa", akkor Hegedűs 2 képei éppen megfor-dítva, azt mondják nekünk, hogy a cseresznye cseresznye, a gomb gomb, a dominó dominó, a kitömött madár madár. De mégsem a trompe l'oeil, a szem becsapása nagy hagyományú művészetének folytatása ez, s Hegedűs 2 nem is Duchamp talált tárgyainak útján tesz lépéseket; erről gondoskodik a kombináció, ahogy egy gyümölcs vagy egy állat, egy régi fénykép vagy egy szemléltető ábra, vagy éppen egy reprodukált festmény valósága más valóságokkal nem valóságos, hanem fiktív, művészi kapcsolatba kerül.
Most értjük meg, hogy miért olyan fontos Hegedűs 2 számára a fényképészet, amely a modern művészetek közül a legerősebben sugallja nekünk, hogy amit ábrázol, az megvan vagy megvolt a világban. De éppígy azt is megérthetjük, hogy mit keres itt a fényképészet előtti szemléltetés művészileg csak manapság becsülni kezdett műfaja, a természettudományos illusztráció. Vagy a szöveg mint kép.
Hegedűs 2 több művének a Szemléltető ábra címet adta. S egy nagyon általános értelemben ez is a művészete: a valóság szemléltető ábrázolása.
De lehet-e a valóságot szemléltetni? Természetesen a maga totalitásában nem. Ám rá lehet csodálkozni darabjaira. S hogy Hegedűs 2 mire csodálkozik rá, arra nincs jobb szavunk, mint a régi, a legrégebbi. A valóság szépségére.
Ernst Múzeum, november 23-ig
