Először és utoljára két éve voltam lovin, nem is illik becéznem, lóversenyen, persze szilveszterkor, amikor a reménytelen amatőrök, szauna után. E lapon nem is szabad lovakrul (valamint verebekrül és egyéb állatokrul) írni, állandó szakértőnk ezekhez (hozzájuk) is jobban ért, írt.
Ámbár ő külhoni, osztrák és ír pályákon tépkedi a tiketteket, én meg kültelki pályán nézegetem a mi versenyünket s a Magyar Turfot. Immár nem dideregve a hóban, mint két éve; a szilveszteri tavaszból hideg sör mellé menekülve egy kocsmában, jobbról tévé, fogadás balról, fülkéjében a kasszírnő kaszálna. De engem csak a Turf érdekel, 116 forint, két éve 56, cserébe nagyobb lett, a betű is, nyugdíjasok eldobhatják a távcsövet. Hát, a Turf formája elég amatőr, iskolaújság iskolás sajtóhibái (mindkét istálló sok indult adott, továbbá TISZTTOTT ZAB ELADÓ) és mondatai (jó érzés, hogy saját keze nyomát láthatja számos olyan dolgon, amely működőképesnek bizonyult). Azonban a tartalom, bévül! Az oly szavak, mint életnyeremény! A lónevek! Alvóbaba, Zima, Unica (gondolom, Unicum kancája), Vendelin, Ügyvivő, Ványa bácsi, Timur Lenk, Vazelin, Zavarj! s a többiek! Néhány ló(név) ismerős tavalyelőttről, de hol Vagány legény és Usztyinov? Éjszaka nem eszem virslit.
Kedvenceim a futambeharangozók, példamondatok ezere: Zima közeli esély. Aperitif ellassúzott versenyben. Védelem ilyen jó még nem volt. Uriember hosszúra korrigált (és rövid u-ra). Zöldellő elkésve bontakozott ki. Ami szép
az. Ha már itt vagyok, fogadok, húszforintos alapon, hármas befutó, mit nekem. Unicum, Tokaj, Vendelin, mögöttem dörzsölt lovis mobiltelefonjához kap, a Kerepesi úton kitör a pánik, Ez tuti?, kérdi aztán, Papíresély, mondom, mert már ilyeneket is tudok. Azután sokáig nem nézek föl a Turfból és a sörömből. A futamok fantázia(dús)neve mi is lehetne: Csillagszóró-díj, Pezsgő-díj, Szilveszteri hendikep, Trombita hendikep. Tavaly legalább volt Zuzmara is, továbbá Vigaszdij. Én is unicummal és sörrel vigasztalódom, két lovam legalább bejött, a célba. Unicum? Apetitif ellassúzott versenyben.
Az utolsó futam Segédhajtók részére, mikor már a tömeg megindul hazafelé, szegények akkor segédhajtanak, már hideg van, Zima nem áll rajthoz, csak a törzsszurkolók és a személyzet nézi őket, segédlovak és segédlovasok ügetése hallik, hátha még valami (mondjuk: csoda) történik. És összeseprik az eltépett tiketteket, gyászos konfettiket, valamint a lószart. Ezt nektek életnyereményt!
A turf végén pontversenytáblázat; a hajtók között valaki 233 versenyen 163-szor lett helyezetlen, az összképen csak a 6 első helyezés ront. Persze, mit tudom én, milyen nehéz akár hatodiknak bejönni!
Búcsúzóul még egy unicum, kizárólag pályán kívül, az ajtóig az öreg lovisoknak már megvetése se kísér. Fogadom, lóversenyre nem járok, nem teszek, de a Turfot, mely Magyar, járatom. Ily szép sorokra csak benne találék: Zsebpénz-Tajtékkő-Oidipus, Veterán-Zsenge-Alexandra M., Tanya-Rókagomba-Zebu, Árnika-Arborétum-Zsolti, Aszkéta-Arborétum-Anyós, Valika-Varázs-Zalai kislány. Elsorolhatnám az összest. Ez élet és. Továbbá tények: 5 25.9. 2240 Szabó Kr. 12. 26. 48 t. Nem értem, de tiszta beszéd.
nyeretlen kétéve(salá)
Magyar Turf, LII. évf. 142. (97.) szám
