„Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint a szerelem a szívnek” – vallotta a torkos Goacchino Rossini, aki tényleg elérte a halhatatlanságot, legalábbis Stravinsky szerint, mivelhogy ételt neveztek el róla. „A gyomor a karmester, aki a szenvedélyek nagyzenekarát vezényli és működésbe hozza. A fagott és a pikoló, ahogy elégedetlenül kotyog vagy vágyakozóan csipog, az üres gyomrot személyesíti meg számomra. Másfelől, a tele bendő az öröm trianguluma, az élvezet üstdobja. Ami a szerelmet illeti, az par excellence prima donna, istennő, aki cavatinákat dalol az agynak, megrészegíti a fület és elbűvöli a szívet. Az evés, a szerelem, az ének és az emésztés az életként ismert vígopera négy felvonása, és úgy követik egymást, mint a pezsgő buborékjai. És bolond, aki ahelyett, hogy kiélvezné, hagyja elszállni őket.”
Rossini állítólag A sevillai borbély bemutatója előtti órákban is újféle recepten ügyködött ahelyett, hogy a zenekarral próbált volna: „Végy provanszáli olajat, angol mustárt, francia ecetet, kevés citromot, feketeborsot és sót, ezt jól keverd össze, és adj hozzá finoman szeletelt szarvasgombát. A szarvasgomba olyan ízt ad a salátának, amely a végtelenségig meghosszabbítja az ínyenc extázisát” – írta egy barátnéjának. Annak az anekdotának mi sem hiszünk, hogy egyszer sírt életében: amikor egy hajókiránduláson a vízbe ejtett egy szárnyas fogást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
