Szemgolyó A forgalmazó okosan átnevezte a filmet; valószínûleg nem vitte rá a lélek, hogy szó szerint vegye az angol eredetit, mely szavahihetõ fordításban így hangzana: Pöfeteggomba - Az ördög szemgolyója. Az alcímbõl kiragadott Szemgolyóban mégiscsak van valami a mostanában elvirágzott japán horrorok csengésébõl, miként a film is osztja a fõleg kísértethistóriákban utazó távol-keletiek vonzódását a leghétköznapibb élethelyzetek rémlátomásszerû ábrázolásához. Nicolas Roeg életmûvében mindez persze nem mondható friss fejleménynek, így hát felmenthetjük a japánokat: a balladai homály, a halottlátás és a végletekig vitt megszállottság régi ismerõsei a Ne nézz vissza! nagy becsben tartott rendezõjének. De még a legrégibb ismerõsökkel is megesik, hogy roszszul viselkednek; összehányják a nappalit, és a háziasszony ülepét markolásszák - ilyenkor ajánlatos félrenézni, hátha reggelre kialuszszák. Nicolas Roeg tavaly, 79 évesen forgatott filmje közel két órán át tartó folyamatos félrenézést követel, már amennyiben jó emlékezetünkben szeretnénk megõrizni a filmrendezõt. Tele a film zöldségekkel, de a vészjóslónak szánt pöfeteggombák még csak meg sem közelítik azokat a szezonális baromságokat, amiket szegény színészeknek kell az újrakezdés, a transzcendencia és a születés-halál tárgykörében kiejteniük a szájukon. Roeg olyan következetesen, büszkén és dalolva csinál bohócot magából és hajdan divatos rögeszméibõl, mintha egy haragosa ugyanazt a boszorkányos játékot ûzné vele, amit a frissen vidékre költözött párocskával filmbeli szomszédaik.
- kg -
Forgalmazza a Best Hollywood
*
