mi a kotta?

Szép hangok özöne

  • mi a kotta
  • 2020. április 26.

Zene

„Hans Castorp egyedül volt négy fal közt a szekrénycsodáival, a hegedűfából készült takaros kis fekete koporsó vagy templomocska kivirágzásával; ott ült kitárt kétszárnyú ajtaja előtt, kezét összekulcsolva, fejét vállára hajtva, száját eltátva, és fürdött a szép hangok özönében. Nem látta az énekeseket és énekesnőket, akiknek hangjában gyönyörködött; emberi formájuk Amerikában, Milánóban, Bécsben, Szentpétervárott tartózkodott – ám tartózkodjék, mert Hans Castorp a legjobb részüket élvezte, hangjukat, és megbecsülte ezt a tisztulást vagy absztrakciót, mely mégis eléggé érzéki maradt ahhoz, hogy a túlságos személyi közelség hátrányai nélkül bizonyos emberi kapcsolatot teremthessen, kivált ha honfitársairól, németekről volt szó. Megkülönböztette a művészek kiejtését, tájszólását, szorosabb hovatartozását, hangjuk színezete elárult egyet-mást az egyén lelki alkatáról, és abból, hogy a szellemi hatás lehetőségeit hogyan használták ki vagy mulasztották el kihasználni, következtetni lehetett intelligenciájuk fokára. Hans Castorp bosszankodott, ha ezen a téren hiányosságot észlelt. Akkor is szenvedett és ajkába harapott szégyenében, ha a technikai visszaadásba tökéletlenség csúszott be, tűkön ült, ha egy sokszor játszott lemez folyamán egy-egy magasabb hang élesen vagy recsegve szólt, ami főleg a kényes női hangoknál könnyen megesett. De hát ebbe is beletörődött, mert nincs szerelem szenvedés nélkül.”

Így merült el a zeneorgiában a Varázshegy szanatóriumi hőse, s milliónyi magánszanatóriumban elkülönülve így jutunk most zenéhez mi is: konzervfelvételeket elővéve vagy élő, ám közönség nélküli koncerteket hallgatva a távolból. Csak egészség legyen meg szélessávú internet, és szinte tékozló bőségben áll a rendelkezésünkre a világ legkülönfélébb tájairól érkező muzsika, ami ha pótszer is a valódi koncertélményhez képest, mégis nagyszerű dolog. Például az, hogy Bécsből napi rendszerességgel érkeznek az alig pár éves előadások a Staats­oper internetes platformjára (www.staatsoper­live.com/live): pénteken a Figaro házassága Fischer Ádámmal, szombaton Az istenek alkonya, vasárnap Gounod Rómeó és Júliája Juan Diego Flórezzel és így tovább. Vagy indulhatunk Berlin felé, ahol Daniel Barenboim operaháza (www.staatsoper-berlin.de) oly kívánatos felvételei sorjáznak: Anna Netrebkóval például egy szombati Macbeth (képünkön a Lady), egy vasárnapi Manon és egy jövő szerdai Trubadúr ígérkezik, hétfőn pedig Rimszkij-Korszakov Cári menyasszonyának egészen nagyszerű előadására klikkelhetünk, melyben Olga Peretyatkóé a címszerep.

De természetesen itthon is több mint érdemes körülnézni, hiszen az például már egészen bizonyos, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar művészei minden napra online karantén esttel készülnek: háromnegyed nyolctól kamaramuzsikálva a zenekar Facebook- és weboldalán. S ha a pontos részletek e pillanatban nem is ismertek, jó eséllyel más zenekarok, így kiválólag az Óbudai Danubia Zenekar is készül még majd hasonló élő, habár közönség nélküli koncertek közvetítésére. Ahogyan ugyanezt teszi seregnyi zenekar a világban, vagy ha épp nem, hát meg-megnyitja internetes koncertarchívumát, mint mondjuk a Berlini Filharmonikusok (www.digitalconcerthall.com). A leghasznosabb tán naprakész tájékozódás gyanánt e Facebook-csoporthoz csatlakozni: Élő közvetítések koronavírus idején. No és persze ne feledjük ilyenkor a lehető leghagyományosabb megoldást és legbiztosabb pótszert, a Bartók rádiót sem.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.