mi a kotta?

Szép hangok özöne

  • mi a kotta
  • 2020. április 26.

Zene

„Hans Castorp egyedül volt négy fal közt a szekrénycsodáival, a hegedűfából készült takaros kis fekete koporsó vagy templomocska kivirágzásával; ott ült kitárt kétszárnyú ajtaja előtt, kezét összekulcsolva, fejét vállára hajtva, száját eltátva, és fürdött a szép hangok özönében. Nem látta az énekeseket és énekesnőket, akiknek hangjában gyönyörködött; emberi formájuk Amerikában, Milánóban, Bécsben, Szentpétervárott tartózkodott – ám tartózkodjék, mert Hans Castorp a legjobb részüket élvezte, hangjukat, és megbecsülte ezt a tisztulást vagy absztrakciót, mely mégis eléggé érzéki maradt ahhoz, hogy a túlságos személyi közelség hátrányai nélkül bizonyos emberi kapcsolatot teremthessen, kivált ha honfitársairól, németekről volt szó. Megkülönböztette a művészek kiejtését, tájszólását, szorosabb hovatartozását, hangjuk színezete elárult egyet-mást az egyén lelki alkatáról, és abból, hogy a szellemi hatás lehetőségeit hogyan használták ki vagy mulasztották el kihasználni, következtetni lehetett intelligenciájuk fokára. Hans Castorp bosszankodott, ha ezen a téren hiányosságot észlelt. Akkor is szenvedett és ajkába harapott szégyenében, ha a technikai visszaadásba tökéletlenség csúszott be, tűkön ült, ha egy sokszor játszott lemez folyamán egy-egy magasabb hang élesen vagy recsegve szólt, ami főleg a kényes női hangoknál könnyen megesett. De hát ebbe is beletörődött, mert nincs szerelem szenvedés nélkül.”

Így merült el a zeneorgiában a Varázshegy szanatóriumi hőse, s milliónyi magánszanatóriumban elkülönülve így jutunk most zenéhez mi is: konzervfelvételeket elővéve vagy élő, ám közönség nélküli koncerteket hallgatva a távolból. Csak egészség legyen meg szélessávú internet, és szinte tékozló bőségben áll a rendelkezésünkre a világ legkülönfélébb tájairól érkező muzsika, ami ha pótszer is a valódi koncertélményhez képest, mégis nagyszerű dolog. Például az, hogy Bécsből napi rendszerességgel érkeznek az alig pár éves előadások a Staats­oper internetes platformjára (www.staatsoper­live.com/live): pénteken a Figaro házassága Fischer Ádámmal, szombaton Az istenek alkonya, vasárnap Gounod Rómeó és Júliája Juan Diego Flórezzel és így tovább. Vagy indulhatunk Berlin felé, ahol Daniel Barenboim operaháza (www.staatsoper-berlin.de) oly kívánatos felvételei sorjáznak: Anna Netrebkóval például egy szombati Macbeth (képünkön a Lady), egy vasárnapi Manon és egy jövő szerdai Trubadúr ígérkezik, hétfőn pedig Rimszkij-Korszakov Cári menyasszonyának egészen nagyszerű előadására klikkelhetünk, melyben Olga Peretyatkóé a címszerep.

De természetesen itthon is több mint érdemes körülnézni, hiszen az például már egészen bizonyos, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar művészei minden napra online karantén esttel készülnek: háromnegyed nyolctól kamaramuzsikálva a zenekar Facebook- és weboldalán. S ha a pontos részletek e pillanatban nem is ismertek, jó eséllyel más zenekarok, így kiválólag az Óbudai Danubia Zenekar is készül még majd hasonló élő, habár közönség nélküli koncertek közvetítésére. Ahogyan ugyanezt teszi seregnyi zenekar a világban, vagy ha épp nem, hát meg-megnyitja internetes koncertarchívumát, mint mondjuk a Berlini Filharmonikusok (www.digitalconcerthall.com). A leghasznosabb tán naprakész tájékozódás gyanánt e Facebook-csoporthoz csatlakozni: Élő közvetítések koronavírus idején. No és persze ne feledjük ilyenkor a lehető leghagyományosabb megoldást és legbiztosabb pótszert, a Bartók rádiót sem.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.