Lemez

Szesztay Dávid: Határtalan

Zene

Több mint egy évtizede ír zenét filmekhez és színdarabokhoz, a Santa Diver nevű instrumentális jazztrió tagjaként, játszott színházakban és több más zenekarban is, sokan mégis csak azóta ismerik, hogy négy évvel ezelőtt meghívást kapott a Kiscsillagba. Eredetileg session zenész volt, gitáron, billentyűn és vokalistaként a kon­certeken, idővel azonban egyre jobban „beépült”. Szerzőként is számítanak rá, eddig két szám zenéje fűződik a nevéhez, ezeket ő is énekli, bár a szöveget azért Lovasi András írta.

Szesztay Dávidnak 2018 végén jelent meg az első szólólemeze Dalok bentre címmel, azt teljesen egyedül rögzítette. Most itt a folytatás egy háromszámos EP formájában, amelynek legfőbb újdonsága, hogy dobminták helyett akusztikus dob hallható. Ezt az élő felállás dobosa, Klausz Ádám játszotta fel, és élettelibb, dinamikusabb lett tőle a hangzás. A korábbi dalokat helyenként kissé álmosítónak éreztem, a mostaniakat egyáltalán nem.

A három szám szerkezete hasonló mintát követ: visszafogott, halk kezdés után egyre hangosabb és intenzívebb folytatással jutunk el a katartikus csúcspontig (a Szabadon és a Valamit érzek esetében a dob is csak később lép be, de a cím­adó Határtalan tempója is fokozatosan erősödik). A repetitív billentyűs témák mellett a szövegekben is sok az ismétlődés, egy-egy sor tucatnyi alkalommal is elhangzik, ami kellemesen nyugtató hatást kelt. Ugyanez még inkább igaz Szesztay hangszínére, kifejezetten jó hallgatni, ahogy énekel.

Crowander, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.