mi a kotta?

Elő a szkafanderekkel!

  • mi a kotta
  • 2020. július 4.

Zene

„Akkoriban Colline Gustave, a nagy filozófus, Marcel, a nagy festő, Schaunard, a nagy zenész és Rodolphe, a nagy költő, amint egymást bizalmas körben nevezgették, rendesen eljártak a Momus kávéházba, ahol őket a négy muskétásnak hívták, mert mindig együtt voltak. Csakugyan együtt jöttek, mentek, együtt játszottak, és néha nem fizették meg a számlájukat az opera zenekarához méltó együttességgel. Találkozóikra oly termet választottak, amelyben negyven ember kényelmesen elfért volna, de ahol mindig egyedül voltak, mert lehetetlenné tették a helyiséget a rendes látogatókra nézve. A véletlen betévedt vendég belépésétől fogva a borzalmas négyes társaság áldozatául esett és mielőbb menekült, otthagyva újságját és kis csészéjét, amelyben a tejszínhab megsavanyodott a művészetről, ízlésről és nemzetgazdászatról hangoztatott hallatlan aforizmáktól. A négy pajtás diskurzusa olyan volt, hogy a pincér, aki őket kiszolgálta, élete virágjában hülyévé lett.”

A Bohémélet alapjául szolgáló mű szerzője, Henry Murger így jellemezte a párizsi Momus kávéházban szertelenkedő hőseit, akik Puccini révén az operaszínpadon is egészen hasonlatos módon mutatkoznak meg. Igaz, az operarendezői fantázia merész szárnya­lásá­nak eredményeképpen olykor meglehetősen messzire kerülnek eredeti közegüktől, a bohémromantika bevett helyszíneitől. Mondjuk, fel az űrbe, ahová 2017-ben Claus Guth párizsi rendezése röpítette Rodolphe-ot, Mimit és mind a többieket. Az Opéra Bastille e meghökkentésre szánt produkcióját hétfőtől egy teljes héten át ott lelhetjük majd a www.operadeparis.fr oldalon, méghozzá neves és vonzó tehetségű közreműködőkkel, hiszen a két és fél esztendeje rögzített előadás karmestere Gustavo Dudamel, két női főszereplője pedig Nicole Car és Aida Garifullina volt.

„Kedves Puccini, ha most sem sikerült a kellős közepébe találni, otthagyom a szakmát és szalámit fogok árulni.” A Bohémélet elkészülte felett örvendező Giulio Ricordi fogadkozott ekképpen, és a már a múlt héten is emlegetett sok­érdemű zeneműkiadó ott bábáskodott egy másik remekmű, az Otello megszületése körül is. Az idős Verdiből valósággal kiudvarolt, sőt csokoládéval, süteményekkel kiédesgetett operához ugyancsak szerencsénk lehet majd: szombat éjféltől vasárnap éjfélig, mégpedig a New York-i Metropolitan Opera közvetítése révén (www.metopera.org). Ez egy 2015-ös előadás felvétele lesz, az azóta a ház főzeneigazgatójává kiválasztott, majd e tisztébe tettleg be is iktatott Yannick Nézet-Ségiun vezényletével, valamint a lett Aleksandrs Antonenko címszereplésével – ezen a színpadon legelsőként elhagyva a nemes mór arcának feketére festését. S ha már itt járunk, említsük meg sietve és befejezés gyanánt, hogy a megelőző 24 órában, vagyis péntek éjféltől szombat éjfélig az utóbbi évek talán legsikerültebb kortárs operája, Az öldöklő angyal vár majd ránk ugyanezen a netes platformon. Thomas Adès alig négy­esztendős alkotása az azonos című Buñuel-filmen alapul, s a 2017-es New York-i előadás karmestere maga a komponista lesz – azazhogy volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.