mi a kotta?

Elő a szkafanderekkel!

  • mi a kotta
  • 2020. július 4.

Zene

„Akkoriban Colline Gustave, a nagy filozófus, Marcel, a nagy festő, Schaunard, a nagy zenész és Rodolphe, a nagy költő, amint egymást bizalmas körben nevezgették, rendesen eljártak a Momus kávéházba, ahol őket a négy muskétásnak hívták, mert mindig együtt voltak. Csakugyan együtt jöttek, mentek, együtt játszottak, és néha nem fizették meg a számlájukat az opera zenekarához méltó együttességgel. Találkozóikra oly termet választottak, amelyben negyven ember kényelmesen elfért volna, de ahol mindig egyedül voltak, mert lehetetlenné tették a helyiséget a rendes látogatókra nézve. A véletlen betévedt vendég belépésétől fogva a borzalmas négyes társaság áldozatául esett és mielőbb menekült, otthagyva újságját és kis csészéjét, amelyben a tejszínhab megsavanyodott a művészetről, ízlésről és nemzetgazdászatról hangoztatott hallatlan aforizmáktól. A négy pajtás diskurzusa olyan volt, hogy a pincér, aki őket kiszolgálta, élete virágjában hülyévé lett.”

A Bohémélet alapjául szolgáló mű szerzője, Henry Murger így jellemezte a párizsi Momus kávéházban szertelenkedő hőseit, akik Puccini révén az operaszínpadon is egészen hasonlatos módon mutatkoznak meg. Igaz, az operarendezői fantázia merész szárnya­lásá­nak eredményeképpen olykor meglehetősen messzire kerülnek eredeti közegüktől, a bohémromantika bevett helyszíneitől. Mondjuk, fel az űrbe, ahová 2017-ben Claus Guth párizsi rendezése röpítette Rodolphe-ot, Mimit és mind a többieket. Az Opéra Bastille e meghökkentésre szánt produkcióját hétfőtől egy teljes héten át ott lelhetjük majd a www.operadeparis.fr oldalon, méghozzá neves és vonzó tehetségű közreműködőkkel, hiszen a két és fél esztendeje rögzített előadás karmestere Gustavo Dudamel, két női főszereplője pedig Nicole Car és Aida Garifullina volt.

„Kedves Puccini, ha most sem sikerült a kellős közepébe találni, otthagyom a szakmát és szalámit fogok árulni.” A Bohémélet elkészülte felett örvendező Giulio Ricordi fogadkozott ekképpen, és a már a múlt héten is emlegetett sok­érdemű zeneműkiadó ott bábáskodott egy másik remekmű, az Otello megszületése körül is. Az idős Verdiből valósággal kiudvarolt, sőt csokoládéval, süteményekkel kiédesgetett operához ugyancsak szerencsénk lehet majd: szombat éjféltől vasárnap éjfélig, mégpedig a New York-i Metropolitan Opera közvetítése révén (www.metopera.org). Ez egy 2015-ös előadás felvétele lesz, az azóta a ház főzeneigazgatójává kiválasztott, majd e tisztébe tettleg be is iktatott Yannick Nézet-Ségiun vezényletével, valamint a lett Aleksandrs Antonenko címszereplésével – ezen a színpadon legelsőként elhagyva a nemes mór arcának feketére festését. S ha már itt járunk, említsük meg sietve és befejezés gyanánt, hogy a megelőző 24 órában, vagyis péntek éjféltől szombat éjfélig az utóbbi évek talán legsikerültebb kortárs operája, Az öldöklő angyal vár majd ránk ugyanezen a netes platformon. Thomas Adès alig négy­esztendős alkotása az azonos című Buñuel-filmen alapul, s a 2017-es New York-i előadás karmestere maga a komponista lesz – azazhogy volt.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.