Lemez

The Peace Concert Ver­sailles

  • - csk -
  • 2020. február 23.

Zene

Történelmi eseményekre emlékező hangversenyek gyakran válnak formálissá. Ez lett a sorsa annak a koncertnek is, amelyet a Bécsi Filharmonikusok adtak Franz Welser-Möst vezényletével 2018. november 11-én a versailles-i palota operaházában, az I. világháború befejezésének centenáriumán. A műsorban megszólalt nyolc mű mindegyike esetében érvényesült az a törekvés, hogy a zenék képviseljék a háborúzó nagy nemzeteket, így hallunk osztrák (Mozart, Beethoven), francia (Debussy, Ravel), német (Wagner), angol (Holst, Vaughan Williams) és amerikai (Ives) darabot. Emellett fontos volt, hogy a zenék hordozzanak magukban olyan jelentést, amely a háborúval (vagy éppen a békevággyal) kapcsolatos (A bolygók Mars tétele, Siegfried gyászindulója, Vaughan Williams Gyászének két veteránért című műve, a Missa solemnis Agnus Dei/Dona nobis pacem tétele), netán a humánum eszméjét képviseljék (A varázsfuvola nyitánya), vagy olyan filozófiai problémát vessenek fel, amely az emberi egzisztencia egészére vonatkozik (A megválaszolatlan kérdés). Olyan mű is szerepelt a programon, amelyet egy, a világháborúban fél karját elveszítő zongoraművész, Paul Wittgenstein (a filozófus Ludwig Wittgenstein bátyja) rendelt (Ravel: Zongoraverseny bal kézre), és olyan is, amelynek szerzője,

Vau­ghan Williams a világháborúban szenvedett el később süketséghez vezető halláskárosodást. Az eredmény stiláris és műfaji összevisszaság, az interpretációk azonban (köztük Yuja Wangé a zongoraversenyben) abszolút magasrendűek, érzékenyek és virtuózak, a világszínvonal legfelső sávját képviselik.

Deutsche Grammophon, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.