Színház: A nagy regeneráció (Station House Opera: Roadmetal, Sweetbread - Trafó)

  • - sisso -
  • 2000. február 17.

Zene

´rszoba Operának hívatják magukat, legújabb előadásuk címe: Zúzalékkő és borjúmirigy, ami eleve képtelenség, és bár kétszereplős a játék, mégis négyen vannak benne. Lassú, monoton, minimalista, hosszú és a lehető leggyűlöltebb önmagunkat láthatjuk viszont benne.
´rszoba Operának hívatják magukat, legújabb előadásuk címe: Zúzalékkő és borjúmirigy, ami eleve képtelenség, és bár kétszereplős a játék, mégis négyen vannak benne. Lassú, monoton, minimalista, hosszú és a lehető leggyűlöltebb önmagunkat láthatjuk viszont benne.

A Station House Opera társulatát 1980-ban alapították Londonban, abban az érában, amikor Stephen Taylor Woodrow hozta létre a saját műhelyét a világhírű galériák metaforáivá vált élő festményekkel, vagy a DV8 Company, a hírhedt punkszínház bontogatta ötleteit, fizikailag jól és egyben botrányosan lemeztelenítve és megterhelve az előadásokat. Természetesen lehetne még sorolni, melyik művészeti főiskola melyik klubjában alakultak különböző látvány- és gondolatügyi újító brigádok megfelelő támogatási feltételekkel, akik aztán szétspricceltek turnézni a világban, hogy osszák az egyszerű, de igényes angolszász igét. Akár a britpop zenekarok. Mindenesetre ez a ma már negyvenet taposó generáció Angliában még a marhavész előtt kinőtte magát, és most csak úgy kullog utána a nyugat-európai fizikai színház. Persze erről mindenkinek lehet más a véleménye, aki nem anglomán, de akárki akármit mond, még az olyan államilag túltámogatott nemzeti hősök, mint a belgák színházi megváltója, Jan Fabre, sem alapozták meg jobban a modern szintetikus színházi felfogást. A hollandokkal persze már vigyáznék, mert azok nem olyan lusták, mint amilyennek látszanak.

Szóval minden ilyen londoni illetőségű, eleinte szubkulturális társulatnak a maga bogara, a jól megkülönböztethető fizikai és vizuális stílus lett az erénye. ´rszobáéknak speciel a szereplők és a játékhoz választott tér intim kapcsolatának a végletekig fokozása, ami olyan benyomást kelt, mintha egy jól fejlett agorafób társaság intenzív terápiája lenne. Olyan nem egyszerű fákba vágták a fejszéjüket, mint a Természeti katasztrófák vagy a Szex és a halál megszínpadiasítása elenyésző mennyiségű szavakkal és e világi testtel. Nálunk először tíz éve lehetett őket látni a Kakukk című, szürrealizmus és realizmus között egyensúlyozó darabjukkal, miután az 1988-as Első New York-i Nemzetközi Művészeti Fesztivál meghajolt már a színházi szempontból többször megkérdőjelezett építészeti performance-aik geometrikus víziói előtt, amelyekben többszintes városokat építettek a közönség szeme láttára.

Jelen előadásukban is, amely címének semmi köze az előadáshoz, akár a társulatnak a társulat nevéhez, megtartották azt a jó szokásukat, hogy a nézőt mindvégig bizonytalanságban tartsák a valós és az elképzelt világ között, csupán az eszközeik minimalizálódtak a jól begyakorolt cselekvéssorokra és a videotechnikára, valamint arra a nem elhanyagolható tényre, hogy minden előadás más helyszínen játszódik, és ehhez nekik egy héttel előbb be kell lakni a teret, hogy felvételeket készíthessenek. Amikor kész a nyersanyag, a szintén kamaradrámaként felvett játék megduplázza és elgegesíti az előadást. A nagy vásznon és az aktuális térben szimultán folyik a mindennapi lét, ötórai teával, szerelmeskedéssel, ami az agyunkra menne, ha közben nem ellenpontozná azt egy el-elcsúszó felvétel, mikor például az igazi nő a filmbeli férfival enyeleg, minden rávetítés nélkül, ki-ki egyedül. Valaki kirohan a Liliom utcára az éjszakába, aztán továbbrohan a sarokra a filmfelvételen, hogy egy kocsi elé lökje a feleségét, és újra élőben visszatér a színre. Egy idő után már nem is lehet tudni, hogy a vásznon lévő ajtón egy homályos eredeti vagy egy jól élesített képmás közeledik, hogy kalapáccsal szétverje a teáscsészét. Ha gyorsabb lenne, már kábítószerként árusítanák ezt az előadást.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.