Színház: "Love me tender" (A Makrancos Kata Szentendrén)

  • Csáki Judit
  • 2001. augusztus 23.

Zene

Ha belegondolok: tipikus Alföldi-rendezés ez a Makrancos Kata. És ez voltaképpen dicséret. Aztán muszáj belegondolnom abba is, hogy miközben minden erre járó külföldinek szívem minden melegével Alföldi-előadásokat ajánlok, mert ez egy valamilyen színház, személyes kritikusi viszonyom ehhez a valamilyen színházhoz mindig ambivalens, mondhatnám úgy is: nem az én káposztám.
Ha belegondolok: tipikus Alföldi-rendezés ez a Makrancos Kata. És ez voltaképpen dicséret. Aztán muszáj belegondolnom abba is, hogy miközben minden erre járó külföldinek szívem minden melegével Alföldi-előadásokat ajánlok, mert ez egy valamilyen színház, személyes kritikusi viszonyom ehhez a valamilyen színházhoz mindig ambivalens, mondhatnám úgy is: nem az én káposztám.Ez az ambivalencia időnként a dühroham formáját ölti. Máskor a bosszankodásét. Megint máskor a féktelen röhögését. Szóval mindig szenvedélyes, és ez azért adekvát, mert Alföldi Róbert színháza is mindig szenvedélyes. (Most a "színháza" szót ki akartam javítani "rendezésre", mert színháza, az nincs neki, pedig kellene hogy legyen, mert már így is sokkal inkább van, mint egynémely olyannak, akinek amúgy van színháza.)

Majdnem mindegy, milyen darabot kaparint a kezébe, két úton közelít hozzá: egyrészt nagyon erősen gondol róla valamit, másrészt ezernyi geg, poén, formai ötlet jut az eszébe róla. Ezek optimális esetben egymást erősítik.

Most, a Szentendrei Teátrum és a gyulai Várszínház közösen kiállított Makrancos Katájában a két vonulat egymás mellett baktat. Az egyik későn bukkan fel, és olykor eltűnik. Sajnálatos módon ez éppen az erős gondolat. Az ugyanis, hogy itt

mocsokul van bánva

egy kissé érdes lánnyal, sőt személyében az egész női nemmel; méghozzá egy eléggé bunkó, tökmarkolászós pasi leckézteti őt. Ez kétségtelenül erős gondolat, de Shakespeare-nek ez a darabja nem ad hozzá elég muníciót.

Az első részt először is le kell vezényelni, ahogyan írva van. Na jó, Nádasdy Ádám nyelvén van írva, ez itt is sokat segít, de messzire nem lehet elugrani tőle. Katát be lehet hozni amolyan alternatív-vagány butikcuccban, a húgát, Biancát meg egy "szőke nő"-Barbie ötvözetben. Petrucchio jöhet motoron, bőrszerkóban, kendővel a fején, vakarózhat rogyásig, elöl meg hátul, attól függően, melyik felét mutatja a közönségnek. Bartha Andrea parádés jelmezei az utolsó szolgáig megcsinálják a figurák karakterét; a Hajdú István által játszott Biondellón egy kinőtt póló a sárga sildes baseballsapkával egész monológokat zenél, akárcsak Tóth József "kézi hajtókás" farmernadrágja, a hajdani "trapper" anyagból, tudják, belül világos, kívül sötét, visszahajtva meg a fordítottja - és akkor most kerülök egy kicsit.

Alföldi ugyanis, noha megveszekedett exhibicionista, legalább ennyire megveszekedett csapatjátékos, ráadásul abból a fajtából, aki nem takarja, hanem láttatja alkotótársait. Még a kiskorú néző is rögtön észreveszi, hogy itt meg van bízva a kollégákban, nemcsak Bartha Andreában az utolsó rojtig, hanem a Kentaur súlyos, meghatározó, játékot szervező rámpájában is, de még Király Attilában is, aki biztos ízléssel és ezernyi remek mozgásötlettel játszatja be ezt az ötletes, de nehéz teret. Alföldi megtalálta a nagyon jó Vörös Róbertet dramaturgnak - és arról nem ő tehet, hogy Shakespeare Makrancos Katája kevéssé hajlik és nagyon törik Alföldi koncepciójához.

Az első rész tehát szórakoztató; ha tízszer dől be Tóth József Pisa említésekor, akkor is az, mert tizedszerre hozzádőlnek a többiek is. Van kicsi Elvis is, "love me tender", de most nem Hajdú István adja. A keserű üzenet a második részben mutatná magát, amikor Petrucchio már elmondta - miként többen is, erősen kiemelve -, hogy "ami az enyém, azt magammal viszem", és ez persze a nő. Akit magától értetődően lehet addig alázni, kínozni és kirúgni a hálószobából, hogy ne csak dacból, színlelésből, hanem őszintén mondja nőnek a férfit, ha az az állat, akihez hozzá talált menni, így kívánja. Még azt is érezhetni itt, hogy ez a két ember valahol a mélyben vevő egymásra - de akkor minek az alázás. Mert ilyen az élet?

És ahogy ez lenni szokott, vannak a gondolathoz nagy jelenetek. Amikor az ütődött Grumio, Petrucchio szolgája az ételért könyörgő Kata egyetlen véletlen mozdulatától begerjedve rádöbben, hogy itt neki is lehet keresnie valamit, és, nyomában a szolgatársakkal, hajszál híján megerőszakolja a lányt. Vagy amikor az előadás végén, a híres engedelmesasszony-monológ után Murányi Tünde Katája lehúzza a kesztyűjét, hogy kezét megadóan, ahogy kell, férje lába elé helyezze - és

ez a kéz már

össze van taposva,

mert ez az eléhelyezés itt állandó műsorszám. Nincs is más teendő: felmászni az asztalra, hanyatt dobni magát és széttenni a lábát. Igaz, akkor lehet csettintéssel odainteni a pasast, tegye a dolgát gyorsan...

Csakhogy közben van még sok minden, amit nem bír átitatni ez a keserűség és düh; nemcsak a cselekmény többi szála, hanem Katának és Petrucchiónak is számos jelenete. Ilyenkor van eléggé nehéz dolga Stohl Andrásnak, és képtelenül nehéz Murányi Tündének; ő jóformán teljesen vétlen abban, hogy jelenetről jelenetre dolgozik, és nem tud egyetlen kerekded figurát formálni a lányból; annyit csak, hogy inkább így, mint férfinak lenni. Stohl ugyanis nem enged az aljas fráterből, a többiek meg hiába adják fegyelmezetten a még vacakabb - mert kispályásabb - alakokat, ez sem segít. Tranio és Gremio (a két esélytelen kérő) szerepében Tóth József és Kovács Gyula fergeteges betétben licitálnak a totális pucérságig Bianca kezére; és amikor már semmi nincs rajtuk, Tranio még azt a maradék semmit is kétszer akkorának mondja. Bátor színházi jelenet ez, nem is elsősorban a pucérság, hanem a veszedelmesen kényes túlzás miatt, de bejön: hahotázik a nézőtér, miközben ott van fölöttük Alföldi baljós tekintete, hogy hát

micsoda majmok ezek itt

még a rémes Petrucchióhoz képest is... És ilyen bátor színházi jelenet akad még néhány; a nővérek is iszapbirkóznak egyet a magától értetődően ott leledző kismedencében.

Alföldi rendezésében keményen dolgoznak a színészek, semmi nyári haknimunka. Karczag Ferenc Békéscsabáról szállt be Baptista Minola szerepébe, és igen szórakoztató ez a szerencsétlen és dörzsölt flótás, akit játszik. Jöttek többen a főiskoláról, fegyelmezetten teszik, amit kell, Horváth Lili erősen hozza a "szőke nőt" Biancában, Kovács István az igazi Vincentio epizódszerepében engedelmesen hajladozik a rámpán, de még ügyesen pisztolyt is ránt, amikor úgy tartja Alföldi kedve.

Most akkor kellene egy bátor kőszínházi igazgató, aki azt mondja, többet ér ez az előadás, mint ez a pár nyári este; láthassák sokan, akik bírják ezt az Alföldi-féle színházat, meg azok is, akik nem.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.