World Music: elmenni

publikálva
2001/34. (08. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Café Brasil

Ha már egyszer, az utóbbi években, újra terítékre kerültek a kávéházi muzsikák, a brazil choro sem maradhatott ki. Még éppen időben, hiszen alig-alig lehetett hallani; kivált ezen az égtájon merült feledésbe, az európai szalonzenékhez kötődő gyökerei ellenére. A choro zamatában ugyanis jól érződik a múlt századbeli kivándorlókkal érkező polka és valcer is, ezt szőtték át az afrikai és brazil ritmusok, s ennek harsányabb változataként született meg a samba, utóbb.

A albumon szakállas és ifjabb mesterek játszanak együtt a choro alapvetéseiből. Pixinquinha, Paulinho de Viola, Jacob do Bandolin, szóval az örökzöld szerzők darabjait - ha nem túlzás egy kevéssé közismert műfajról ilyet állítani. Főképp gitárokat és mandolint hallunk, alkalmuk adódik számottevő improvizációkba is bonyolódni, de ettől még nem borul el az uralkodó könnyed széljárás; panaszra legfeljebb az óceán és a friss kávé illatától átjárt bárok hiánya miatt lehet okunk. (Teldec/Warner, 2001)

HHHH

Szilvási Gipsy Folk Band: Ha megfogom az ördögöt...

Ez a koncertlemez a legjobb formájában érte utol a roma folk élvonalához zárkózott Szilvási zenekart. Kedvező légköri-hangulati viszonyok uralkodtak, s az alapjáraton gitáros-kannás népzenei feldolgozásokhoz klarinétos-hegedűs-bőgős vendégek illesztették a magukét. Nélkülük pedig nem szívesen képzelném el ezt az anyagot, hiszen éppen a folkos és vendéglátós cigányzenei hagyomány könnyed ötvöződése az, ami valóban markánssá és élvezetessé teszi. Közel hatvan, egyenletesen jó minőségű percre futotta így, mégsem gondolnám, hogy nincs továbblépni való: a Szilvási zenekar egyelőre adós maradt azzal az érzelmi telítettséggel, amelytől (közben) ellenállhatatlanul cigánynak érezhettem volna magam. (Fonó Records, 2001)

HHHH alá

Arabic Groove

Az arab név megint szép lett, méltó. Az észak-afrikai kazettapiacokon szolgáló névtelen hősök közül az utóbbi években a mennybe masíroztak páran, s ha istenekről nem is, csillagokról minden további nélkül beszélhetünk. A popzene csillagairól, persze, de e megszorítás dacára azért elmondható, hogy kitűnt egy új nemzedék, amely éppúgy bálványozható, mint a (nyolcvanas évekre kihalt) klasszikus dalnokoké.

Ez a Putumayo-válogatás nem feltétlenül jobb az égbolt hasonlatos feltérképezéseinél, inkább azzal kedveskedik, hogy immár egy csomó név előre köszön: a libanoni Dania, az egyiptomi Amr Diab, a marokkói Sawt El Atlas lassan éppoly megbízható ismerősünk, mint az egyiptomi-angol Natacha Atlas vagy az algériai Khaled, aki alig három hete, hogy nálunk. Ugyanakkor bővül is a kör: nekem például az algériai Abdel Ali Slimani és a marokkói Abdy után kell ezután, ez után megfordulnom - és hát várható-e több egy ilyen tánclemeztől két emlékezetes fordulatnál? (Putumayo/IndieGo, 2001)

HHHH és fél

Eleftheria Arvanitaki: Broadcast

Eleftheria Arvanitaki, Görögország legnépszerűbb énekesnője a rembetika-revivalben élenjáró Oposthogromiki Kompaniában tűnt fel, majd a szólópályát választotta a nyolcvanas évek közepén. Kirívóan érzékeny, éterikus hangja elsősorban a lassú szívszorításokkal hagyott mély nyomot, s ez most sincs másképpen, még ha afféle változatosságra törekedett is, amilyenre egy zenés rádióműsornak kell. Az elmúlt tíz évben hozzánőtt szerzőpár, Ara Dinkjian és Mihalis Ganas mellé így kerülhetett színesebb görög merítés, sőt a szenegáli Ismael Lo és a portugál Dulce Pontes egy-egy szerzeménye is, de mondom, akkor járunk a legjobban, ha Pireusz kikötője és emlékei mellett maradunk. Mégiscsak ott adódik a legtöbb esély, hogy Eleftheria mélybe merült melankóliájába beleborzonghassunk. (Universal, 2001)

HHHH

Yat-Kha: Aldyn Dashka

A végén kezdem: aki egy az egyben azt a Yat-Khát szeretné hazavinni, amit a Szigeten ismert meg, inkább ne tegye a magáévá ezt az albumot. Olyan Yat-Kha nincsen, ezen pedig az előző felállásában rögzített dalok hallhatók. Kilenc éve követem az ultrabassz hangú "torokénekes", Albert Kuzevin lépéseit, én már beleszoktam: mire kijönnek a felvételei, máshol jár. Így eshetett meg, hogy míg e lemezen inkább a tradicionális pengetős hangszerek uralta távolságtartó folkrock hallható, "budán már tuvai vérmetált zúzott új társaival. Ha az isten is úgy akarja, készül majd ilyen anyaga is, de aláhúzom, ez az Aldyn Dashka másmilyen. Hát így. Ám ha ezzel együtt is, hát ne vegyék e korongot rossz néven

- ráadásul jobb is a Yat-Kha korábbi dobásainál. (Yat-Kha, 2001)

HHHH

Marton László Távolodó

publikálva
2001/34. (08. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...