Színház: Tompor és Tünde (Két Csongor, egy eset Veszprémben)

  • Koren Zsolt
  • 1999. május 27.

Zene

Vörösmarty Mihály tizenhat drámájából egyetlen igazán kiemelkedő alkotás a Csongor és Tünde, melynek irodalmi alapját a História egy Árgirus stb. tündér szűzleányról elnevezésű klasszikus adta. A téma persze az örök és nyughatatlan szerelem, amelybe nem holmi konkurens családdal való viszálykodás, hanem mondjuk néhány ármányos manó meg egy boszorka avatkozik. Még megannyi meseszerű elemet sorakoztat fel a költő, tündérfa, varázserős hajszerkezet, miegymás. Ahhoz képest, hogy a sztori csupán egy délutáni óvodamatiné szintjén tudna telt házas lenni, a maradi szerző, túl a többrétegű szimbólumrendszeren, művét olyan nyelvezettel és verselési móddal spékeli, hogy még Kölcsey is csak harmadik olvasatra fogta fel. Na-már-most. Tudat alatt építsük át mindezt Veszprémbe. Ifjúsági bérlettel a ház fele kong, másik fele recseg. Kong, mert sem a szerző, sem a rendező (Vándorfi László) neve nem vonzotta a diákokat a Petőfibe verses mese-rímdrámát látni. Recseg, mert a helyszíni közreműködők (Blaskó Péter, Gazdag Tibor és tsai.) nem szögezik a bevándorlottak tekintetét sehova. Az ütemes és huzamos széknyúzást pedig rendkívüli nyekergéssel bosszulják meg a kiszáradt sorok. Ennél idegölőbbnek már csak a jegyszedő nénik feltehetően spontán, de legalábbis önfeledt tapsviharai bizonyulnak.

Vörösmarty Mihály tizenhat drámájából egyetlen igazán kiemelkedő alkotás a Csongor és Tünde, melynek irodalmi alapját a História egy Árgirus stb. tündér szűzleányról elnevezésű klasszikus adta. A téma persze az örök és nyughatatlan szerelem, amelybe nem holmi konkurens családdal való viszálykodás, hanem mondjuk néhány ármányos manó meg egy boszorka avatkozik. Még megannyi meseszerű elemet sorakoztat fel a költő, tündérfa, varázserős hajszerkezet, miegymás. Ahhoz képest, hogy a sztori csupán egy délutáni óvodamatiné szintjén tudna telt házas lenni, a maradi szerző, túl a többrétegű szimbólumrendszeren, művét olyan nyelvezettel és verselési móddal spékeli, hogy még Kölcsey is csak harmadik olvasatra fogta fel. Na-már-most. Tudat alatt építsük át mindezt Veszprémbe. Ifjúsági bérlettel a ház fele kong, másik fele recseg. Kong, mert sem a szerző, sem a rendező (Vándorfi László) neve nem vonzotta a diákokat a Petőfibe verses mese-rímdrámát látni. Recseg, mert a helyszíni közreműködők (Blaskó Péter, Gazdag Tibor és tsai.) nem szögezik a bevándorlottak tekintetét sehova. Az ütemes és huzamos széknyúzást pedig rendkívüli nyekergéssel bosszulják meg a kiszáradt sorok. Ennél idegölőbbnek már csak a jegyszedő nénik feltehetően spontán, de legalábbis önfeledt tapsviharai bizonyulnak.

A színészek a skizofrén helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Gyerekelőadás felnőtt nyelven, pubertás gimiseknek. Ugyan a darab szerkezetére Hollywood már előtréningezte a nézőt - miszerint a végeredményből kiindulva mutatjuk meg az odáig vezető utat -, a nyelvezet, a jelképes szóösszetételek, a nemzeti hagyománytudatból fakadó utalások igencsak népi ragozással körítve, nos, mindezek kínaiul hatnak, de csak addig, amíg a helyi szupersztár, Ye Jinsen kínos-kínás akcentusával bele nem kezd az események felpörgetésébe. Mármint grammatikailag. Mondhatnám, hogy jelenléte hab a tortán, de inkább csak mandarin a habon. Igazán lenyűgöző testkultúrájához (ez talán messzi származásával hozható összefüggésbe) agyongrimaszolt arcjáték társul, mely valószínűleg egy nyolcvansoros keleti népszínházban ragadt rá. Ellenben a hatszorosra nyújtott magánhangzók után a többes szám megfelezett (meeeegfelzeet) jele és az eldobott hangok nem magyar színpadra valók. Berreh szerepét imigyen tálalva szökik Kölcseynk három olvasata tízre. Ye Jinsen ajkára Vörösmartyt adni anyanyelvünk ellen való bűn, mely szégyenletes, a direktorra nézvést mindenképp. Ugyanakkor Vándorfi dicsősége, hogy felfedezte a (más)nemzeti kincsnek számító színészt, aki kiválóan táncol a Bernstein-féle gettómusical bevándorlókarában, színt visz a társulatba, és igen hatásosan alakítja a szovjet tisztet, Szerovot is Szigethy András Kegyelem című Kádár-nosztalgiájában. Szépirodalmi klasszikus esetében viszont Ye Jinsen nem hathat máshogyan, csupán valamely Shaolin kolostor színjátszó csoportjából leszakadt ünnepi sárkánylábként. Az is lehetséges azonban, hogy ez volt a koncepció, és dilemmám így romba dől. ´ tehát a mínuszos, a pluszos, a friss társulati tag, Blaskó Péter. A másik Csongor, Gazdag Tibor még mindig a megtestesült átlag, ugyanúgy nullszaldós itt is, mint Hamletként Miskolcon. Semmit nem tesz az előadáshoz, de legalább nem is ront rajta. Megcsinálja, és hazamegy. Általában érezni, hogy pihire vette magát a társulat. Kőmnyuzikelek, kemény drámák után mesélhetnek végre. Rossz felfogás, s ez különösen áll a rendezésre, illetve Balgára, aki egyébként a kis Csongor kölcsönadott feneke.

Akik tényleg nagyot alkottak, nem látszanak a színpadon, munkájuk viszont nagy élmény. Például a néptáncot igen magas fokon mívelő, picit modernizáló Horváth Csaba koreográfus (Közép-Európa Táncszínház). Gyönyörű a tündérfa, elhiszem, hogy az égig ér, zsinórpadot feledtet. A praktikusan szép díszletelemeket Horgas Péter készítette, és Rátkai Erzsébet szabatott hozzá. Hogy ki legyen a hármam, a tündéreket még egyszer látnom kell. Valahol máshol.

Koren Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.