Színház: "Tűhegyre szúrva" (Dosztojevszkij: Az idióta)

  • Csáki Judit
  • 2003. február 20.

Zene

Az biztosan jó, hogy a félkegyelműt ezúttal idiótának mondják. Nemcsak azért, mert Dosztojevszkij regényének végül is ez a címe, hanem azért is, mert a bevett címben rejtőző régies íz - szép ugyan, mégis - fölös eufemizmus. Miskin idióta - és kész.

Az biztosan jó, hogy a félkegyelműt ezúttal idiótának mondják. Nemcsak azért, mert Dosztojevszkij regényének végül is ez a címe, hanem azért is, mert a bevett címben rejtőző régies íz - szép ugyan, mégis - fölös eufemizmus. Miskin idióta - és kész.AKatona József Színház előadása legelőször is pokolian precíz. Minden alakítás, minden jelenet aprólékosan végiggondolt és a nüanszokig kidolgozott; a képek, a világítás, a zene, de még a tonettszékek látszólagos rendetlensége is lenyűgözően fegyelmezett rendről tudósít. Ez Máté Gábor rendező műve.

Ungár Júlia és Tiwald György eltéríti a szöveget a magyar színpadokon megszokott, ám tán már porosnak ható Tovsztogonov-féle adaptációtól; viszont pontosan tudhatni, hogy ha az elején Lebegyev szerepében Bezerédi Zoltán, Ivolgin tábornokéban pedig Haumann Péter lép a színre, akkor ez a szereposztási tény alaposan ki lesz használva. Ki lesz.

Tanárosan - professzorosan - tiszta a szerkezet, az oda-vissza utalás a motívumokban is. Miskin már a legelső jelenetben, a vonaton az akkor még ismeretlen Rogozsin vállára hajtja a fejét: innen lehet eredeztetni a két ember sorsának egymásba fonódását. És alig valamivel később, amikor a Jepancsin-házban Miskin Nasztaszja Filippovna fényképét a kezében tartva annyit mond, "csodálatosan szép", majd később hozzáteszi, "csak azt nem tudom, jó-e" - voltaképpen már minden elhangzott, ami Dosztojevszkij regényében és a Katona előadásában igazán fontos. Jóság, szépség. Idiotizmus.

Bodnár Erika Jepancsina szerepében elmondja, hogy "én viszont jó vagyok" - válaszolva ezzel Miskin állítására: "én nem vagyok jó". Jepancsina és három lánya az előadás elején hófehér ruhában

mintha egy Csehov-komédiából

lépett volna ki - és csak aki tudja, mire, kire kell figyelni, az veszi észre Aglaja (Rezes Judit) érdes elkülönbözését Alekszandrától (Szamosi Zsófia) és Adelaidától (Szandtner Anna).

Az Ivolgin-házban, ahová Miskin albérlőként érkezik, jelenik meg először Nasztaszja Filippovna - és bár a belépő (ahogy a szolgának nézett Miskin karjába dobja a kabátját, aki persze pontosan tudja, ki ő) ki van találva, hatását mégis elnyomja Ivolgin erősen túlgesztikulált és túlartikulált konfabuláció-rohama. (Melyet überelni fog majd a második részben egy haumannos-hálóinges-homloksimogatós-moliére-es monológ.) Ezért aztán Nasztaszja Filippovnára csak az egyik kulcsjelenetben, a születésnapi estélyen lehet igazán odafigyelni.

Fullajtár Andrea az eszével tudja, milyen ez az asszony - azzal is játssza el. A katalizátor, a "dupla" tükör, a rejtélyes végzet, az enigma, a megtestesült... micsoda is? Rogozsin számára az erotikus szenvedély, Miskinnek az elementáris szánalom forrása? Bármi is: a voltaképpen aljas, mégis annyira érthető házassági komédia, amelyet Nasztaszja játszik Miskinnel ezen az estén, az előadás egyik legszebb jelenete.

Egy másik legszebb jelenet Rogozsin és Miskin kettőse; az első, Rogozsin lakásán. Amikor - szöveg szerint legalábbis - ismét elhangzik minden, ami kulcsként szolgálhat a rejtélyhez. "Én szánalommal szeretem őt", mondja Miskin; "a te szánalmad erősebb az én szerelmemnél", feleli Rogozsin.

Fekete Ernő Miskin-alakítását - nem a figura, hanem a színház, illetve színjátszás felől - leginkább az epilepsziás rohamból érthetni meg. Az ilyesmi kényes ügy a színpadon: ha orvosilag korrekt, színházilag majdnem hatástalan. Itt föltétlenül pontos - viszont intenzív teatralitás öleli körül: egy szerencsétlen oszlop (amin, aki teheti, mindig eggyel többször pördül meg), éles fénypászmák és a dermedt többiek meg a segítőkész Rogozsin. Fekete Miskinje alapos munka: a kissé előredőlt test, lehajtott fej, a készséges figyelés gesztusai beleépülnek a figurába. Hozzá képest kevesebb színből áll Nagy Ervin Rogozsinja, és nemcsak azért, mert a színész alakításából hiányzik a halkabb regiszter (bár a legvégén, mintegy rámutatva e hiány fájdalmas voltára, megjelenik egy új hang: a nyüszítő fájdalomé), hanem mert a (sorsnak? végzetnek? Nasztaszjának?) kiszolgáltatottság indulata is egyszínű. De Rogozsin mint Miskin antitézise - jó.

Olvastam valahol, hogy Fullajtár Andrea Nasztaszjája nem eléggé rejtélyes - én nem így gondolom: sűrű és szeszélyesnek látszó váltásaival nem határozatlan fruskát, hanem egy titokzatos, a saját démonaival viaskodó asszonyt játszik, aki leginkább kétségbeesésből cikázik a két (és több) férfi közt. Nem tudom, mi a titka, de hogy Fullajtár

eljátszik egy titkot, azt látom

Van egy Andrzej Wajda-féle adaptációja ennek a regénynek (magyar színpadokon többször is viselte a megtévesztő Bűnhődés címet), melyben a történet a holtan fekvő Nasztaszja mellett gyászoló Miskin és Rogozsin elbeszéléséből kerekedik ki, mintegy visszafelé. Annak a svungja, a végpont felől meghatározott lendülete, az bizony hiányzik a Katona előadásából, de nem épp azért, mert itt más a szerkezet. Hanem mert valahányszor nélkülözni vagyunk kénytelenek a három főhőst, mindannyiszor - de főleg a második részben - túlburjánzik néhány egyéb figura és szál, illetve alakítás (az Ivolginé és a Lebegyevé). És hiába van a helyén például a Mészáros Béla játszotta Ippolit, ha a történet dramaturgiai "úthengerének" éppúgy nem tud alkatrésze lenni, mint a Miskint egy más oldalról jellemző Aglaja-féle szerelemféleség vagy a Kocsis Gergely által játszott ifjabb Ivolgin Nasztaszja életében.

Zeke Edit díszlete - a globális és zegzugos lepusztultság - sok mindenre jó, de semmihez sem kell igazán. Füzér Anni jelmezei szépek, Horváth Károly zenéje és az énekes-mesélés szintén. A Katona társulata pedig jó, munkájuk nyomán - a műsorfüzetben is idézett Pilinszkyvel szólva - "ragyog, ragyog a lepketábor".

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.