Márpedig nagyon megy, olasz gyártmány, és nézze meg a lejáratot." A lejárat, hm, valóban: 2009. szeptember 18. - ez áll a söröskupakon, és ami azt illeti, színre-ízre korrekt a nedű; aranyosan sárga, férfiasan keserű. "De még ezt nézze meg, ez már milyen; Ein Volk, ein Reich, ein Führer." E korabeli szlogen viszont már a sok kis színes üvegcse, a hatos kiszerelésű minisnapszok egyikét díszíti, mert ilyen is van, a nagybani gyártó nem csak a Harmadik Birodalomra szomjazó sörösökre gondolt. A Führer képmása (más-más pózban) egyik üvegről sem hiányozhat, viszont idézet csak az egyiken van: vigyázat, akár kisebb asztaltársaságok bomlásához is vezethet, ha egyenként ajándékozzuk oda az italokat, mert - mint az a kereskedői ajánlásból is kitűnik -, az Ein Volk... a legszemrevalóbb valamennyi közül. Az elárusítói büszkeségnek hála sikerül megtudni, hogy alkalmi vétellel van dolgunk, mert "ilyet még az Oktogonon sem, uram, és különben is, azokon nincs is Hitler!" Mi maradunk a Führerbeernél: a nagyipari tömeggyilkos bőrkabátos címkéje oly bizarrul fest, hogy mellette még az a Hitlert ábrázoló ólomkatona is eltörpül, amely évekig díszítette (s talán még mindig díszíti) egy belvárosi trafik kirakatát.
Petőfi Csarnok, Bolhapiac
Nulla csillag
