A Drótban megszeretett Idris Elbát a legrangosabb díjakra jelölték John Luther megformálásáért: folyamatosan vérben forgó szemű, szétfolyó arcú, kiszámíthatatlan pszichopatát ad, aki kétségkívül hatékonyan üldözi a bűnt, de a maga totál extrém módján értelmezi (amikor egyáltalán) a törvényeket. Beszélhetünk az amerikai bűnszériák romlott zsaruiról, a droggal, fegyverekkel boltoló motorosokról vagy akár az északi krimik oly szerfelett nyomasztó mivoltáról, de bármiről, a vége mindig az, hogy a mai brit televíziós rendőrsztorik a legőrültebbek, legborzasztóbbak mind közül; nemierőszak-tevő sorozatgyilkosok, gyerek-, anya- és apapusztítók váltják egymást, ha nem együtt lépnek fel, nincs az a terhes nő, galambősz tánti, aki biztonságban lenne. Miss Marple-t elrabolták, Hercule Poirot-t megvesztegették, vagy fordítva, majd a vérükkel írták föl a falra a vége főcímet.
Nos e művek impozáns sorában a Luther kétségkívül egy durvább darabnak számít, viszont telitalálat: tébolyodottan agyalt téboly, nagyon is átélhető háttér előtt, kitűnő színészi teljesítményekkel; Elba játéka különösen lenyűgöző. Most nézzék, mert az első évad (6 rész) sokkal jobb, mint a második (4 rész), amit nyilván sebtiben rántottak össze az első nem várt sikere után.
Október 9-től, éjszakánként a Duna tévén.
