Béke előtt, béke után - The Asphodells: Ruled By Passion, Destroyed By Lust

  • Velkei Zoltán
  • 2013. március 6.

Zene

Andrew Weatherall a tizenkilencedik albumát adja ki idén: a Ruled By Passionnel az 1980-as évek diszkó-, space-, punk- és rockirányzatainak állít emléket, csapattársként azonban már nem Keith Tenniswood van mellette, hanem egy másik barátja, Antoine Rouge (más néven Timothy J. Fairplay). A dalszerkezetek a klubok irányába mutatnak, sok a 6-7 perces téma, noha van pár koszos, kifejezetten zenekarra írt szám is, melyek nagyon jól elkapják a korszak hangulatát, amikor a hangszerek találkoztak a vasakkal, a rock és a diszkó mindennél közelebb került egymáshoz, és senki sem tudta, mi fog történni legközelebb, annyira izgalmas és kiszámíthatatlan volt minden.


Vannak egyértelmű hivatkozások: a The Quiet Dignityben például előkerül az a szintijáték és gitározás, ami a New Order sajátja - ráadásul az egész tisztára olyan, mintha a folytatása lenne az All The Little Thingsnek Weatherall 2009-es szólólemezéről. Az A Love From Outer Space azt a békeállapotot örökíti meg, ami az acid house robbanása előtt jellemezte a brit szórakozóhelyek világát, a Beglammered pedig már ezután van két ekitablettával.

Weatherall idén tölti be az 50. életévét, s közben karrierjének újabb csúcspontjához ér: a Ruled By Passion, Destroyed By Lust nagyszerűen ötvözi eddigi zeneszerzői munkásságát a produceri tevékenységével (vö. Primal Scream: Screamadelica, Fuck Buttons: Tarot Sport), miközben ízlésesen megfelel a modern diszkó elvárásainak is.

Rotters Golf Club, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.