Lemez

The Chainsmokers: Memories... Do Not Open

  • Lang Ádám
  • 2017. május 13.

Zene

Mostanában kevesebb szó esik az EDM-ről a szaksajtóban, de a műfaj továbbra is jól elvan; fesztiválnyi embe­r ugrál a világ minden pontján David Guetta, Steve Aoki és a többi zenebohóc szettjére. A Chainsmokers az utóbbi két-három évben úgy zárkózott fel az élvonalba, hogy igazából semmi újat nem találtak ki. Az első kislemez, a #Selfie agyatlan veretése rögtön óriási sláger lett, noha 2015 egyik legidegesítőbb dala volt. Utána viszont a 27 éves Andrew Taggart és a 30 felett járó Alex Pall hamar rátaláltak a Guetta és Avicii által tökélyre fejlesztett EDM popra, ami tökéletesen elfér a rádióban, kicsit megtekerve viszont stadionnyi közönség előtt is működik: lassú, szájbarágós építkezés, fokozás, majd egy olyan drop, ami épp csak horzsol. Az ilyenre mondjuk, hogy bárki meg tudná csinálni. De ők csinálták meg.

Az eddig kizárólag kislemezekre, meg azokból összerakott minialbumokra alapozó duó idén látta elérkezettnek az időt, hogy összerakják az első klasszikus értelemben vett nagylemezüket. A Memories… Do Not Open dalai az eddig ismert kislemezeken sikerre vitt formulát játsszák be újra. Mondhatnánk, hogy amit a Chainsmokers csinál, az a kiüresedett slágerírás művészete, mert az, csakhogy néha kilóg a lóláb a hideg profizmus mögül, hogy lehet ezt jobban meg rosszabbul is csinálni. Például az Emily Warrennel felvett Don’t Say melankolikus, kissé távoli dropja sokkal elviselhetőbb, mint a Coldplayjel közös Something Like This energikus reszelése.

Disruptor/Columbia, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.