Történelmi levegő - Bánk-bán, Krétakör (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. április 26.

Zene

A Krétakör legújabb bemutatójának címe Bánk-bán; az írásmódnak ezúttal nem tulajdonítanék akkora jelentőséget, mint annak idején a Siráj esetében. Katona József drámája ez, mindenféle átigazítások nélkül, melyek közül Illyés Gyuláé volt a legmarkánsabb, és számos színielőadás dramaturgjának munkája múlt el nyomtalanul a produkcióval. Szóval az eredeti - sokak szerint távolról sem minden ízében zseniális - mű látható itt.

A Krétakör legújabb bemutatójának címe Bánk-bán; az írásmódnak ezúttal nem tulajdonítanék akkora jelentőséget, mint annak idején a Siráj esetében. Katona József drámája ez, mindenféle átigazítások nélkül, melyek közül Illyés Gyuláé volt a legmarkánsabb, és számos színielőadás dramaturgjának munkája múlt el nyomtalanul a produkcióval. Szóval az eredeti - sokak szerint távolról sem minden ízében zseniális - mű látható itt.

Hogy hol, az már sokkal fontosabb: a vakok intézetének dísztermében. Zsótér Sándor rendező és Ambrus Mária díszlettervező legnagyobb találata, hogy a térben, mint valami konzervdobozban a történelmi levegő sűrítményét, azaz

teátrális esszenciáját

lelték föl és használták. A csodálatos - és szépen felújított - épület Nádor termének hatalmas üvegablaka az előadás első két felvonása alatt szordínósan mutatja magát, hogy aztán az utolsó (két "szakaszt" tömörítő) részben képei - uralkodók, címerek, szárnyas állatok, jelentéses motívumok - valósággal ráboruljanak a játszó személyekre, és saját örökkévalóságukkal, maradandóságukkal tegyék idézőjelbe az alant játszódó kataklizmát. Alant: odabent a teremben az egyik, odakint a Hungária körúton a másik.

Zsótér rendezésének legnagyobb érdeme, hogy a darabra rakódott irodalmi, színházi és egyéb rétegeket mindjárt az elején lepattintja: úgy néz rá, mintha először tenné, a társulattal együtt. (Kérdés persze, hogy ez egyáltalán lehetséges-e; nem szorul-e belé mindjárt némi színházi reflektáltság...) Az ódon veretességgel szembeni friss tekintet nem kevéssé ironikus; itt vannak mindjárt a szürkemarhák, a megszólalásig - elbődülésig - életszerű hatalmas állatok, hungarikumok a javából, akármilyen bensőséges viszony fűzte is őket az emberekhez valaha, ma hortobágyi látványosságok, nagyon szépek egyébként. Három van belőlük; kettő fekszik, pózával ülő és fekvő alkalmatosságot kínálva a játszó személyeknek. A harmadik áll, fejét lehajtva - ő úgy trón, ahogy van.

Bánk bán nagy ember volt, legalábbis Katona darabjában; a király távollétében maga a király. Ez adja a tétjét nemcsak Ottó Melinda elleni "merényletének" (és ebben Gertrudis szerepének), hanem a békétlenek fölhorgadásának is: Bánk erkölcsi és hazafiúi integritása megkérdőjelezhetetlen. S hogy mindegyik bizonyos értelemben kivédhetetlen és visszaverhetetlen támadást szenved - ez avatja őt valódi hőssé. Zsótér rendezésében és Nagy Zsolt alakításában a harmadik részre csillan föl ebből valami: az összeomlásban derül ki, hogy nem akárki omlott itt össze.

Nem így Láng Annamária Gertrudisában; ő mindjárt a legelején, a csembalónál ülve alaphangot ad, amelyet a leginkább képes végigvinni. Igaz, Gertrudis sokszínű alak: az idegen országba csöppent királyné asszonynak az uralkodás gesztusai mellett az asszonyi formátum adta örömök kínálkoznak csak a magyar kietlen sivárságban. Láng Annamária legalább három, élesen elkülönülő szemszögből mutatja Gertrudist: először a puhány Ottót korholó büszke asszonyt, aztán - az altatótól bódultan - a királynői bábot, majd a "küzdeni képes-veszíteni nem" ismerős bukását hozza; hogy azonnal saját férjévé, Endrévé lényegüljön át, és úgy csináljon, mint aki igazságot téve rendet vág a rendetlenségben.

Az előadásban sok jó részlet, jelenet van - és az egészet tekintve is alighanem erről szól: a részletekről. Biberach, a Schilling Árpád játszotta "lézengő ritter" a leginkább kortársi alak itt, ez a figura nem múlt ki és el, nyilván lent az utcán is sétált jó néhány. Ahogy vagányul-cinikusan a sarokban álló Szűz Mária-szobor vállára téve karját elősorolja élettörténetét, ez remek jelenet, a figura

mottója és motivációja

egyszerre. Kár, hogy a terem színészt próbáló akusztikája számos intonációs poéntól fosztja meg a nézőt - nemcsak Schilling esetében.

Jó volt Péterfy Borbála Izidórája is, a merész türkiz estélyiben otthontalanul bolyongó lány érzelmeinek, kitöréseinek következetlenségeit sikerült beépíteni a figurába. Rába Roland Tiborca éppen akkor kényszerül elszavalni nagymonológját - amúgy az egyik szürkemarha alá fekve, a padlón vonszolódva, nehogy "öszvekarmolászná a szegénynek patkója a szép sima padlatot!" -, amikor Bánknak magánéleti gondjaitól sehogy sincs érkezése őrá figyelni; bravúr, hogy a színész mégis képes súlyossá tenni.

Sárosdi Lilla Melindájának is egy igazi jelenet jut: Láng Gertrudisával szemben horgad föl benne a büszke spanyol asszony. Bánki Gergely Ottója zilált, zavaros, kortárs alak, igazán plasztikus és árnyalt tálalásban - nyílt színi átalakulása Solommá viszont észrevehetetlen és zavaró. Terhes Sándor Petúr bánja csak villanásokban tudja jelezni a békétlenek békétlenségének tétjét, amelyet aztán elsodor a másik vonulat, melyet a Nagy Zsolt ujjára húzott szép karikagyűrű testesít meg. Sáry László baljós zenéje is erre tart, súlyosan, hatásosan.

A néző alighanem akkor dönt jól, ha belemerül a rengeteg látható és hallható részletbe, jól elidőz rajtuk és bennük - végtére az előadás is ezt teszi.

Vakok Állami Intézete, április 17.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.