rés a présen

„Totál véletlen”

  • rés a présen
  • 2022. május 25.

Zene

Kováts Tibor basszusgitáros, Strong Deformity

rés a présen: Milyennek látod a Strong Deformity zenekar karrierjét?

Kováts Tibor: Az 1995-ös szombathelyi megalakulásunk után – Bíró Tamás énekes, Fodor Szabolcs és Bertalan Zsolt gitárosok, Kovács Tibor basszusgitáros, Bertalan Balázs dobos – volt több megindulás is, de a legjelentősebb az első albumunk volt, amellyel egy osztrák ki­adóhoz kerültünk, meg az animás barátság gyümölcse a Magic Syrup című, amellyel egy multihoz, a Warnerhez szerződtünk. A két lemez stílusa között elég nagy utazás történt, érintve a Racket című második albumunkat, amely mintegy átmenetként jellemezhető. A Magic Syrupon már előtérbe kerültek a nyolcvanas éveknek azon hangulatai, amin felnőttünk, és amikor felfedeztük magát a zenét, mint élményforrást. Ehhez jöttek még az ezredforduló elektronikus hatásai, amelyek főleg az animás barátoktól érkeztek, és a próbák utáni partizásokból táplálkoztak. Szerencsére mindig is nyitottak voltunk különböző zenei stílusok, művészeti ágak felé.

rap: Hogyan lesz zenekarvezető a basszusgitáros?

KT: Teljesen véletlenül kerültem az akkor még Jeanne Dark néven futó elődzenekarba, amelyből aztán az Extreme Deformityvel egybeolvadva a Strong született. Nem szeretem a főnök titulust, de tény, hogy elég erős vízióim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy dalnak hogyan kellene megszólalnia. A basszusgitár is totál véletlen. 13 éves koromban a lakótelepi zenekarba éppen az kellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.