mi a kotta?

Ligeti út

  • mi a kotta
  • 2022. május 25.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/21. hétre

„Bartók 1945 szeptemberében halt meg, amikor éppen véget ért a háború. A végrendeletben ez állt: »Amíg Budapesten utca vagy tér van elnevezve Hitlerről vagy Mussoliniről, addig nem akarom, hogy utcát nevezzenek el rólam.« Budapesten egyszer tréfából azt mondtam: »Ha meghalok, és mindenáron el akartok nevezni rólam valamit, akkor nevezzétek Ligeti György tévútnak.«”

A fenti anekdotát Eckhard Roelcke Ligetivel közös beszélgetőkönyvéből ismerjük, a hazai kultúrának azonban annál súlyosabb pótlandói vannak a nagy hírű komponistával kapcsolatban, hogy már a közterület-keresztelésnél tartsunk. Alig-alig hallunk Ligeti-műveket a koncerttermekben, az egyetlen kivétel talán a korai, posztbartókista, s nem véletlenül megtagadott Concert românesc. Pedig érdemes lenne tanulni az ő soha meg nem nyugvó, örökké játékos intellektusából, európaiságából, ha már a könnyedségnek olyannyira híján van a bartóki–kodályi örökség felelőssége alatt izmosodó zenei szakma. Ligeti mindig kitalált valamit. Összeszedett száz metronómot, és elindította őket egyszerre, mindet más tempóban. Negyedhangnyi különbségre hangolt két vonószenekart, aztán hadd szóljon. Olyan jól szólt, amit csinált, hogy Stanley Kubrick két filmjében is felhasználta a zenéjét. Megérte, a fene bánja, micsoda pereskedés lett belőle. Jövőre a szerző születésének centenáriumát ünnepli a világ. A világnak kell ünnepelnie, mert Ligeti hontalan volt, magyarnak erdélyi, erdélyinek zsidó, zsidónak kétkedő ateista. De az esélyünk sokszoros, hogy 2023-ban ne csak Kubrick-filmben találkozzunk a zenéjével. Az idén pedig, mintegy előkészítve a századikat, 99. születésnapját ünneplik. Eötvös Péter vezényel, Fenyő László előadja a Csellóversenyt, a Concerto Budapest muzsikusaiból álló Ligeti Ensemble a Kamarakoncertet. Tévút? Hiszen szép! (BMC, május 27., nyolc óra)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.