A Tudósok immár 30 éves munkásságában talán az a legizgalmasabb, hogy újból és újból meg kell szokni, hogy folyvást változni képes, mint egy sikoltozó szkizofrén. Hol jó, hol pedig kevésbé jó irányba.
Ez most épp az utóbbi. Tövisházi Ambrus kiválásával valamit elveszített a zenekar, valamit amputáltak róla: A legszebb szerelmes dalok és az Éljen a Petőfi Rádió! hangzásvilágában úgy találkozott Tövisházi elektronikus eklektikája és szintiszilánkjai drMáriás rézfúvós rohamaival, mint kóla a Mentosszal. Az Alzheimer Karaoke azonban egy lépés hátra. A Tudósok klasszikus mámorát igyekszik megidézni a bariton szaxofonjával visszatért, veterán tudóssal, Dezső Tónival és az ifjonc gitárossal, Gulyás Leventével kiegészült formáció, miközben Endrei Dávid biztos kézzel bőgeti a basszust, és Jeli Gergely dobtémáira sem lehet panasz – ám míg a zenekar színpadi energiái atomvillanásként söprik ki a hallójáratokat, a lemez mindebből semmit sem ad vissza.
Erőtlen keverés, a hangszerek gyakran keresik a helyüket; ráadásul a hat régi nóta közül egyetlen tud újdonsággal szolgálni: Szabó Enikő citerára hangszerelt Robotokja mintha Kodály gramofonjából szólna. Az új számok viszont alig-alig hozzák a Tudósok-féle ősrobbanást, lomhán szétfolynak, mint egy nyugdíjas táncház ismerkedőestje. Csak nyomokban fedezhető fel bennük az a lendület, az a mindent szétordítani akaró vágy, amely drMáriással eggyé vált. Megengedő, megbocsátó, beletörődő hang ez, a lemondás operettsanzonjaié.
Playground, 2016
