Újra itt - nem pont ugyanaz - Sub Bass Monster (lemez)

  • Szami
  • 2006. március 2.

Zene

Máté Szabolcsnak kimondottan jól áll, hogy a saját maga által eleve szűkre húzott határokon belül próbálja továbbrajzolni a valójában már négy éve függőben hagyott magyar rap- (és hiphop-) királyi karrierjét.

Máté Szabolcsnak kimondottan jól áll, hogy a saját maga által eleve szűkre húzott határokon belül próbálja továbbrajzolni a valójában már négy éve függőben hagyott magyar rap- (és hiphop-) királyi karrierjét. A népszerűségbe a Nincs nő, nincs sírással még az előző évezredben csukafejest ugró Sub Bass Monster lényegében nem csinált mást, mint felvette a még 2002-ben eldobott szálakat. A némaságot velős zenés mondókákkal töri meg a saját kiadásában piacra dobott stúdiólemez. A gyulafirátóti szörny a tőle korábban megszokott módon elmeséli az elmúlt években vele történteket, de az önirónián túl beszól a sztárgyáraknak is. A számok hangszerelése összetett: van itt reggae, hiphop és "klasszikus" eminemes rapre hajazó stíluselemek, amik gitár, szinti vagy éppen harsona által szólalnak meg. Jellemző, hogy végig könnyednek és fülbemászónak hatnak, miközben a nemritkán trágár szövegekhez meggyőzően illeszkednek. Szinte érthetővé válik a zenész majd négy évig tartó passzív rezisztenciája. Meg az is, hogy az album elején beszól, hogy: "Kicsi ország, halló!"

A hangzásában szinte yonderboi-i finomságúra csiszolt indítás után 15 másodperccel az album igazi egoerősítő rapre vált át. Az újra itt és a Hová tűnt Sub Bass Monster? albumkezdő dal voltaképpen egy számot takar, de abból amolyan rap classic hungaricumot. A pályakezdés karcosságát megidéző dal ennek megfelelően öt percre hízva sem csap át a rapvilágban mifelénk szokásos pózolásba. Persze az ars poetica megerősítése Sub Bass Monsternél sem maradhat el, de ehhez a Kell ez a kis hiphopig, illetve a M.I.K.R.O.F.O.N-ig kell eljutni. Eközben van két átvezetés (skit), amiből az Itiner címűt szívmellékzörejek nélkül is le lehetett volna hagyni az albumról. Hanem a Ragga a csodaszarvasról felvezetőjeként "Hol volt, hol nem volt"-ozó Szabó Gyula vérbő basszusa tényleg telitalálat. A reggae-sített csodaszarvassztori ugyan kicsit b‘lgás/Paizs Miki-s áthallású, de alapvetően megmenti a helyzetet, hogy Titusz pittyegéseinél lényegesen magasabbra kalibrált a hangszeres kíséret.

A legtöbb szám, ahogyan a tagadás tagadásából építkező Nem vagyok ideges is, néhány taktusra és akkordra épített dallammal ringatja a fület,s ezzel eléri, hogy fékezett habzásúnak tűnnek az önállóan nyomdafestéket kevésbé tűrő szöveget. Gond nélkül kimondhatja, hogy kivan a segge, néha még baz+olhat is, a kritikus szövegelemzők is legfeljebb a szemöldöküket vonogatják.

Amennyiben a szimpla Sub Bass Monster albumcím valamiféle újrakezdést jelöl, az semmiképpen sem jelenti a járt utak elhagyását. Legfeljebb ha a néhány éve zabpelyhes dobozhoz applikált maxilemezes kisiklást kívánja feledtetni. Sikerülhet neki!

Szerzői kiadás, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.