Újra itt - nem pont ugyanaz - Sub Bass Monster (lemez)

  • Szami
  • 2006. március 2.

Zene

Máté Szabolcsnak kimondottan jól áll, hogy a saját maga által eleve szűkre húzott határokon belül próbálja továbbrajzolni a valójában már négy éve függőben hagyott magyar rap- (és hiphop-) királyi karrierjét.

Máté Szabolcsnak kimondottan jól áll, hogy a saját maga által eleve szűkre húzott határokon belül próbálja továbbrajzolni a valójában már négy éve függőben hagyott magyar rap- (és hiphop-) királyi karrierjét. A népszerűségbe a Nincs nő, nincs sírással még az előző évezredben csukafejest ugró Sub Bass Monster lényegében nem csinált mást, mint felvette a még 2002-ben eldobott szálakat. A némaságot velős zenés mondókákkal töri meg a saját kiadásában piacra dobott stúdiólemez. A gyulafirátóti szörny a tőle korábban megszokott módon elmeséli az elmúlt években vele történteket, de az önirónián túl beszól a sztárgyáraknak is. A számok hangszerelése összetett: van itt reggae, hiphop és "klasszikus" eminemes rapre hajazó stíluselemek, amik gitár, szinti vagy éppen harsona által szólalnak meg. Jellemző, hogy végig könnyednek és fülbemászónak hatnak, miközben a nemritkán trágár szövegekhez meggyőzően illeszkednek. Szinte érthetővé válik a zenész majd négy évig tartó passzív rezisztenciája. Meg az is, hogy az album elején beszól, hogy: "Kicsi ország, halló!"

A hangzásában szinte yonderboi-i finomságúra csiszolt indítás után 15 másodperccel az album igazi egoerősítő rapre vált át. Az újra itt és a Hová tűnt Sub Bass Monster? albumkezdő dal voltaképpen egy számot takar, de abból amolyan rap classic hungaricumot. A pályakezdés karcosságát megidéző dal ennek megfelelően öt percre hízva sem csap át a rapvilágban mifelénk szokásos pózolásba. Persze az ars poetica megerősítése Sub Bass Monsternél sem maradhat el, de ehhez a Kell ez a kis hiphopig, illetve a M.I.K.R.O.F.O.N-ig kell eljutni. Eközben van két átvezetés (skit), amiből az Itiner címűt szívmellékzörejek nélkül is le lehetett volna hagyni az albumról. Hanem a Ragga a csodaszarvasról felvezetőjeként "Hol volt, hol nem volt"-ozó Szabó Gyula vérbő basszusa tényleg telitalálat. A reggae-sített csodaszarvassztori ugyan kicsit b‘lgás/Paizs Miki-s áthallású, de alapvetően megmenti a helyzetet, hogy Titusz pittyegéseinél lényegesen magasabbra kalibrált a hangszeres kíséret.

A legtöbb szám, ahogyan a tagadás tagadásából építkező Nem vagyok ideges is, néhány taktusra és akkordra épített dallammal ringatja a fület,s ezzel eléri, hogy fékezett habzásúnak tűnnek az önállóan nyomdafestéket kevésbé tűrő szöveget. Gond nélkül kimondhatja, hogy kivan a segge, néha még baz+olhat is, a kritikus szövegelemzők is legfeljebb a szemöldöküket vonogatják.

Amennyiben a szimpla Sub Bass Monster albumcím valamiféle újrakezdést jelöl, az semmiképpen sem jelenti a járt utak elhagyását. Legfeljebb ha a néhány éve zabpelyhes dobozhoz applikált maxilemezes kisiklást kívánja feledtetni. Sikerülhet neki!

Szerzői kiadás, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.