Milliárd csillag előtt a kopasz Hugh Jackman tajcsizik, később lótuszülésben röpül tova, egy hatalmas buborék is felbukkan az égen, benne - akárcsak a karácsonyi hógömbökben - ágas-bogas fa. Valamikor a huszonhatodik században járunk a kozmoszban, de csak pár szcéna erejéig, mert máris Közép-Amerika felé vesszük az irányt, ahol a spanyol hódítások idején a hosszú hajú Jackman maroknyi konkvisztádor élén tűnik fel a maják elleni harcban. Akad még egy idősíkunk, a kései huszonegyedik század - hősünk (középhosszú haj) épp agysebész, haldokló felesége (Rachel Weisz) tumorának ellenszerét kutatja.
Harmadik nagyjátékfilmjében (drámai költemény?) az egyébként tehetséges rendezőt (Pi; Rekviem egy álomért) az "örök visszatérés" gondolata ejtette rabul. A magvas kérdésre, nevesen, hogy örök-e a szerelem, képes-e legyőzni teret, időt és halált, olyan nagyságrendű mitológiai apparátust felvonultatva próbál választ találni (a maják halálcsillagától Buddháig, a bibliai élet fájától az örök ifjúság kútjáig), hogy a néző nem csupán a fonalat, de a türelmét is könnyen elveszítheti. (Nem véletlen, hogy a tavaly Velencében debütáló és hatalmasat bukó mozi fanatikus beavatottakra és szkeptikus tanácstalanokra osztja a közönséget.)
Akadt pedig már, akinek a különböző mitológiák és a más térben és időben reinkarnálódott szereplők bizarr házasítása szerencsésen öszszejött. Novellái egy részében Cholnoky Viktor majdhogynem ugyanazt csinálta, mint amivel most Aronofsky a képek nyelvén kísérletezik. Hogy világosabb legyen: filmünkben Spanyol Izabellát (Rachel Weisz) a főinkvizítor személyében a "belső ellenség emészti" - hűséges kapitánya, Tomás csak úgy mentheti meg őt, ha nekivág az útnak, és rálel a guatemalai esőerdők mélyén az élet fájára. Ugyanígy: a haldokló Izzi agytumorát csak egy olyan medicina orvosolhatja, melyet a férje, Tom egy közép-amerikai fából próbál kivonni. Hogy a visszacsatolás is meglegyen: a nő épp A forrás címre keresztelt regényt írja, mely a spanyol hódítások idején játszódik, és a majákról szól.
Hogy ehhez miként kapcsolódik az űrben lebegő kopasz? ' (bevallom, ezt csak egy interjú világította meg nekem) "Zen-asztronauta", aki azon "halálcsillagon" landolt, ahová a maja mítosz szerint a holtak távoznak újjászületni.
Aronofsky többszörösen egymásra tükrözött, metaforákkal, mítoszokkal, visszatérő motívumokkal agyonterhelt, sárgásbarna képekben megfogalmazott, szimbolikus festményekre emlékeztető háromrétegű mozija végül megadja a feltett kérdésre a banális választ: fájó, de az élet fájának nem az öröklétet, csak a megifjodást köszönhetjük, a halál elkerülhetetlen, még az örökkévalósággal azonosított szerelem sem győzheti le.
Vigasztalásképpen: "ifjú szívekben élek, s mindig tovább". És ezt már a maják is tudták.
InterCom
