Utak a csendhez - Fung Yu-Ian: A kínai filozófia rövid története (könyv)

  • Bugyinszki György
  • 2004. január 29.

Zene

Aki a New Age yin-yangozó konyhafilozófiájánál, a Malacka és a Taónál, sőt még a Feng Shuinál is mélyebben érdeklődik a kínai filozófia iránt, annak mostanság jó. Nagyszerű, nemzetközileg is sikeres összefoglalója jelent meg ugyanis a témának magyar nyelven Fung Yu-lan tollából, aki maga is neves filozófus.

Aki a New Age yin-yangozó konyhafilozófiájánál, a Malacka és a Taónál, sőt még a Feng Shuinál is mélyebben érdeklődik a kínai filozófia iránt, annak mostanság jó. Nagyszerű, nemzetközileg is sikeres összefoglalója jelent meg ugyanis a témának magyar nyelven Fung Yu-lan tollából, aki maga is neves filozófus. A fél évszázada született könyv egyik legfontosabb tézisét rögtön az első oldalakon megismerhetjük: a kínai történelemben a filozófia hasonló szerepet játszott, mint másutt a vallás. Mivel az eredeti szövegek komplex és szuggesztív soraival legtöbbünk sosem fog értő módon találkozni, a felsorakoztatott ismertetések mindegyike olyan, már interpretált gondolati párlatnak tekinthető, melyekben az európai olvasók számára talán az a leginkább érdekes, hogy a nyugati bölcselet korszakaival, iskoláival, elméleteivel milyen hasonlóságot mutatnak. Kedvcsinálónak íme, néhány kézenfekvő párhuzam!

Laozi (kinek nevét Lao-ceként is szokás átírni) azt vallotta, hogy minden feltételezi, magában foglalja önnön tagadását. Rögvest eszünkbe juthat Hegel és Marx dialektikája. Konfucius célja az volt, hogy nyelvi fogalmainkat fedésbe hozza a való világ dolgaival és jelenségeivel. Umberto Eco ezt a tökéletes nyelv keresésének hívja, ilyesmivel próbálkozott a XX. században - a fiatal Wittgenstein Tractatusán felbuzdulva - a Bécsi Kör gondolkodói által megtestesített logikai pozitivizmus. Mozi (máshol: Mo Ti), és a róla elnevezett motizmus az emberi szeretet "konzervatív", valláspárti hirdetője, akárcsak a keresztény perszonológia. A taoizmus egyik tézise szerint a leghasznosabb az lenne, ha filozófus bölcsek irányítanák az államot - nem nehéz ebben felfedezni a platonista ízt. Az "eretnek", relativista, modernebbül hermeneutikai hagyományt a nevek iskolája képviseli a klasszikus kínai filozófiában. Hui Shi kétkedő viszonylagosságpártisága egyszerre idézi a szofista Gorgiaszt és a modern pragmatista Richard Rortyt. A paradoxonok bűvöletében élő mester egyik legnyakatekertebb okfejtése szerint például a fehér ló nem ló.

Mert bár egy fehér ló rendelkezik valamilyen mértékben a lóság tulajdonságával, de a lóság univerzáliája nem tartalmazza a fehérség attribútumát, vagyis a fehér ló nem lehet a lóságnak mint "típusnak" a példányosulása. A taoista Zhuangzi azt a kérdést feszegeti, hogy ha minden dolog egy, vagyis a valóság "homogén", van-e értelme egyáltalán a beszédnek. Willard Orman van Quine, a XX. század egyik legnagyobb logikafilozófusa hasonló szellemben jut arra, hogy a "Mi az, ami van?" kérdésére csak egy legitim válasz létezhet: minden.

A könyvet olvasva mélyebb értelmet nyer a közhely, miszerint a kínai bölcselet az önmagát életvezetési és államszervezési fogódzóként kínáló konfucianizmus pragmatizmusának és a tudatlanságként értett tudást, az ősok felfoghatatlanságát eszményítő taoizmus vegytiszta metafizikájának a tusájaként mutatható be a legpontosabban. A két irányzat birkózása, összeolvadása, szétválása, visszaszorulása és újjászületése pedig egy harmadik nagy irányzatnak, a YinYang-iskolának az igazát erősíti, hisz világossá válik, hogy a taoizmus és a konfucioanizmus csak egymáshoz viszonyítva képes definiálni önmagát, hasonlóan az olyan nagy kozmikus alapelvekhez, mint a sötétség és a fény, a férfi és a nő vagy a lágy és a kemény. Ez az "is-is" nézőpont pedig végső soron egyet jelent azzal a "sem-sem"-mel, amely egy újabb hagyománynak, a kínai buddhizmusnak a sajátja. A megélt csend, a meditáció filozófiája ez, ahol a lényeg mindig kimondhatatlan. Ebből azonban az is következik, hogy azt sem állíthatjuk teljes megnyugvással, hogy a lényeg nem önthető szavakba.

A filozófiai mondanivaló mellett a tárgyalt korokhoz társadalomtörténeti hátteret is kapunk, és megismerkedhetünk néhány legújabb kori kínai gondolkodóval is. Az 1927-ben elhunyt Wang Guowei találó megállapítása tökéletes diagnózist ad napjaink nyugati filozófiájáról is: "A filozófiai elméletekkel kapcsolatban általános szabály, hogy amelyeket szeretni lehet, azokban nem lehet hinni, amelyekben viszont hinni lehet, azokat nem lehet szeretni." Gondoljunk csak a posztmodern mindent elsöprő uralmával és szánalmas, dicstelen halálával kapcsolatos pengeváltásokra. Szokatlan módon Fung Yu-Ian a kötet végén maga is előáll nagyszabású szintéziskísérletével, ami nem éppen gyakori az ilyenfajta történeti összefoglalóknál. Fejtegetései - nyugati szemmel nézve - igencsak metafizikainak, már-már naivnak tűnnek, bizonyítva, hogy a hasonlóságoknál mégiscsak fontosabbak a különbségek. Talán éppen az értetlenségnek ezt az érzését kívánja enyhíteni a szerző, amikor fejtegetéseit egy Wittgenstein-parafrázissal zárja: "Az embernek sokat kell beszélnie, hogy utána csendben maradhasson."

Osiris Kiadó, 2003; fordította: Antóni Csaba, 448 oldal, 3280 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.