Egy feketébe, illetve Bodnár Enikõ pillepalack-kollekcióiba öltözött tánckommandó (Dózsa Ákos, Szász Dániel, Góbi Rita, Gõz István, Vadas Zsófia Tamara), egy érzõ kukainstalláció, egy élõ szemetesként is funkcionáló bulvár szatír (Kövesdi László), valamint nagy mennyiségû, mûvészien elrendezett szemét. Nagyjából enynyi Szabó Réka társulata, a Tünet Együttes új, utcaszínházi produkciójának a szereplõgárdája. Nagyon viccesek a hangosbemondóban kikiáltott álpropaganda-szövegek, miközben pontos a koreográfia, filozofikus a tartalom, és meggyõzõdésbõl nyomják az antiglobalista kortárs táncot. Nincs nézõ, aki ne fogadkozna magában, hogy holnap aztán végre elgyalogol a szelektív gyûjtõig a lakótelepen. Mûanyag szemeteszsákok kelnek életre, kúszik a hulladék és beszól, lapos ásványvizespalackok küzdenek az újrahasznosításért, ami esetükben ugye maga a reinkarnáció. Rockzenére (Barna Balázs-mix) bomlik a melléktermék, szinkrontáncot jár a selejt, élõlények nyújtóznak a tengernyi szemét alól. A pazarló csomagolástechnikára koncentráló szellemes elõadás alatt csodálkozó járókelõk suhannak át, egy illuminált hajléktalan ünnepel, néhány helyeslõen bólogató anyuka odafordítja a gyermeke fejét, a globális felmelegedés megszállottjai halleluját zengnek, a nyugdíjasok pedig egyszerûen csak örülnek, hogy végre történik valami, ami nem túl hangos, és még el is söprik a szemetet a fiatalok maguk után. A Trafó tizedik születésnapja alkalmából felújított és a Móricz Zsigmond körtéri tömegközlekedési és mentális felfordulásban elõadott "szabadtéri nagytakarítás és szennyesztrád" telibe talált. Eredetileg a Merlin Energia projekt felkérésére készült, de csak egy elõadás született belõle annak idején. Most figyelemfelkeltõ akciósorozatként él tovább, bizonyságul arra, hogy a társadalmi felelõsségvállalásra való biztatás egyik leghatékonyabb eszköze a mûvészet.
Budapest, Móricz Zsigmond körtér, szeptember 3.
**** és fél
