rés a présen

„Vagy egy utca”

  • rés a présen
  • 2023. október 11.

Zene

Kamondy Imre zenész

rés a présen: Új lemezt jelentetett meg a Cabaret Medrano. Ez is Budapesthez kötődik?

Kamondy Imre: A dalok egyebek közt a Szent István parkban sakkozó nyugdíjas bácsikról, a Pozsonyi úton kántáló szikvízárusról, az újlipótvárosi házmesterekről szólnak. Filmszerű novellák dalban elbeszélve. A 60-as évek végén játszódnak, tehát a gyerekkorom helyszínei és figurái szerepelnek bennük. De van egy dal például, amely napjainkról és a Honvéd Kórházról szól, egy másik a balatoni kertemben tanyázó kóbor macskákról, és van olyan is, amely egy lecsúszott értelmiségiről, akit a kilakoltatás után egy mélygarázsban ér utol az éjszaka.

rap: Milyen felállásban játszik most a zenekar?

KI: A zenekar összetétele négy-öt éve változott utoljára, akkor lett Vörös László a zongoristánk és Strausz Eszter a fuvolásunk és szaxofonosunk.

A régi tagok közül az október 13-i lemezbemutatón játszik Horváth Gábor basszusgitáros, Dudás Zsombor dobos, Szert Zsigmond dobos és szájharmonikás, valamint György Andrea hegedűs, énekes. A hangszerelés teljesen közös, csapatmunka, az új dalokat György Andreával írtam, a szövegekért pedig én vagyok a felelős.

rap: Hogyan születik meg egy-egy szöveg?

KI: Leginkább a környék inspiráló, ahol élek, és az emberek, akikkel találkozom; a Jászai Mari tér, a Palatinus házak lakói, vagy a Piccolo terasz törzsvendégei a Pozsonyi úton. Bächer Iván azt írta, hogy Újlipócia egy falu. Távoli párhuzam, de ami Hrabalnak a prágai külvárosi krimók világa volt, az nekem a Piccolo a Pozsonyin, meg a Dongó a Katona József utcában. Amúgy Hrabal is írt a macskáiról, akiket befogadott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.