Két év kényszerszünet után megújulva, dicsőségesen tért vissza a Müpába Wagner Fischer Ádám által megálmodott és vezetett lenyűgöző produkciója, amelynek egyik különleges eleme, hogy, a zeneszerző óhajának megfelelően a négy darab négy egymás utáni napon (június 9-12. és 16-19.) hangzik el. Erre a nyaktörő teljesítményre a mű keletkezése óta nagyon ritkán vállalkoztak, pedig ennek egyik nagyszerű hozadéka, hogy a visszatérő figurákat nem mindig ugyanazok éneklik, s ez hozzájárul a történet és egy-egy szereplő pszichológiai sokféleségének tanulságos megvilágításához; ahhoz, hogy ebben a nagy Wagner-fürdőben jobban megértsük és átéljük ennek a mitikus-modern alkotásnak a szépségét és nagyságát, rétegeit és üzeneteit. Aki hosszú évek óta részese az élménynek, mindannyiszor talál benne újat és fontosat.
Fischer Ádám kvalitásai a legjobb Wagner-énekeseket vonzzák a Müpába, akik cover (beugró énekes) háttérbiztosítása nélkül lépnek fel. Ebből a produkció hosszú történetében most először lett – majdnem – probléma, mert a nagy örömmel visszavárt Wagner-csillag, a svéd Iréne Theorin egy rövid héttel a szereplése előtt Covid-pozitív lett, de Allison Oakes és a második sorozatban is éneklő Catherine Foster személyében kitűnő Brünnhildéket láthattunk-hallhattunk. Hartmut Schörghofer technikailag megújult és némiképp leegyszerűsödött eredeti rendezése – amelyet tévedés volna az egyébként is értelmetlen „félig szcenírozott” megjelöléssel illetni – szélesíti a közönség számára a személyes értelmezési lehetőségeket.
Richard Wagner: A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya. Müpa, június 9-12.
