Interjú

„Végre ellazultunk”

Vitáris Iván és Simon Bálint – Ivan & The Parazol

Zene

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

Magyar Narancs: Noha csak most jelent meg a Belle Époque, októberben már bemutattátok élőben. Hogyhogy bő fél évvel a megjelenés előtt tartottátok a lemezbemutatót?

Vitáris Iván: Abban az időszakban nem jelenhetett meg az album. Úgy lett felépítve a stratégia az angol terjesztőnkkel, illetve a többi külföldi partnerünkkel, hogy idén tavasszal jelenjen meg az anyag, és a külföldi turnénk is ehhez fog igazodni. Bármennyire is szerettük volna, hogy a Dancer és a Breeze című dalainkhoz időzítve jelenjen meg a lemez, mégsem tudtuk úgy intézni. Zenekaron belül is sokat agyaltunk meg vitatkoztunk ezen. Egy régóta fiókban lévő album lényegében nem más, mint egy teher, ami nyomja a válladat, és nagyon jó érzés, amikor végre kiadhatod. Végül az lett a stratégia, hogy élőben mutassuk be az új dalokat a törzsközönségünknek, hiszen lényegében nekik köszönhetően tartunk ott, ahol. Aztán a decemberi MVM-es fellépésünkön is előadtunk pár új számot, meg a hollandiai koncertjeinken, amikor a The Vices előzenekara voltunk. Várnunk kellett, de szerintem pont jó így az időzítés, a Belle Époque a létező legjobb időpontban jelent most meg.

Simon Bálint: Kezdünk belekerülni egy nemzetközi körforgásba, és most vannak olyan partnereink az európai és a brit piacon, akik segítenek kialakítani egy bizonyos stratégiát. Nekünk ez újdonság, mert ilyen profi csapattal még nem dolgoztunk. Ugyan már tavaly elkészült a lemez, de fel kellett hozzá építeni a marketingstratégiát, a sales disztribúciót, a turnét stb. Mi anélkül kötöttük le a tavalyi akváriumos koncertet, hogy tudtuk volna, mikor jelenik meg az album, és hogy milyen hosszú a dolgok átfutási ideje. Nem kis önbizalomra ad okot, hogy egy zenekar kiáll a telt házas Akvárium elé, és ismeretlen dalokat játszik. Szerencsére nagyon jó volt a közönség visszajelzése.

MN: 2021-ben jelent meg az előző lemezetek, a Budai Pop, és azóta két tagcsere is történt az együttesben. Ennek mi a története?

Simon Bálint: A Covid-járvány alatt érdekes módon mi tudtuk rendezni a sorainkat, és sikerült a megfelelő körülmények között elbúcsúzni az előző billentyűsünktől, Beke Istvántól. Nem kellett kapkodni, viszont egy ideig nem találtuk meg az ő utódját. Ideiglenesen szintizett nálunk Weil András, Szebényi Dániel, Premecz Mátyás, Benkő Dávid…

Vitáris Iván: Ezek nagyon jó kalandozások voltak, mert ők mind nagyon más arcok, és mi ezt alaposan kihasználtuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.