Magyar Narancs: Noha csak most jelent meg a Belle Époque, októberben már bemutattátok élőben. Hogyhogy bő fél évvel a megjelenés előtt tartottátok a lemezbemutatót?
Vitáris Iván: Abban az időszakban nem jelenhetett meg az album. Úgy lett felépítve a stratégia az angol terjesztőnkkel, illetve a többi külföldi partnerünkkel, hogy idén tavasszal jelenjen meg az anyag, és a külföldi turnénk is ehhez fog igazodni. Bármennyire is szerettük volna, hogy a Dancer és a Breeze című dalainkhoz időzítve jelenjen meg a lemez, mégsem tudtuk úgy intézni. Zenekaron belül is sokat agyaltunk meg vitatkoztunk ezen. Egy régóta fiókban lévő album lényegében nem más, mint egy teher, ami nyomja a válladat, és nagyon jó érzés, amikor végre kiadhatod. Végül az lett a stratégia, hogy élőben mutassuk be az új dalokat a törzsközönségünknek, hiszen lényegében nekik köszönhetően tartunk ott, ahol. Aztán a decemberi MVM-es fellépésünkön is előadtunk pár új számot, meg a hollandiai koncertjeinken, amikor a The Vices előzenekara voltunk. Várnunk kellett, de szerintem pont jó így az időzítés, a Belle Époque a létező legjobb időpontban jelent most meg.
Simon Bálint: Kezdünk belekerülni egy nemzetközi körforgásba, és most vannak olyan partnereink az európai és a brit piacon, akik segítenek kialakítani egy bizonyos stratégiát. Nekünk ez újdonság, mert ilyen profi csapattal még nem dolgoztunk. Ugyan már tavaly elkészült a lemez, de fel kellett hozzá építeni a marketingstratégiát, a sales disztribúciót, a turnét stb. Mi anélkül kötöttük le a tavalyi akváriumos koncertet, hogy tudtuk volna, mikor jelenik meg az album, és hogy milyen hosszú a dolgok átfutási ideje. Nem kis önbizalomra ad okot, hogy egy zenekar kiáll a telt házas Akvárium elé, és ismeretlen dalokat játszik. Szerencsére nagyon jó volt a közönség visszajelzése.
MN: 2021-ben jelent meg az előző lemezetek, a Budai Pop, és azóta két tagcsere is történt az együttesben. Ennek mi a története?
Simon Bálint: A Covid-járvány alatt érdekes módon mi tudtuk rendezni a sorainkat, és sikerült a megfelelő körülmények között elbúcsúzni az előző billentyűsünktől, Beke Istvántól. Nem kellett kapkodni, viszont egy ideig nem találtuk meg az ő utódját. Ideiglenesen szintizett nálunk Weil András, Szebényi Dániel, Premecz Mátyás, Benkő Dávid…
Vitáris Iván: Ezek nagyon jó kalandozások voltak, mert ők mind nagyon más arcok, és mi ezt alaposan kihasználtuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
