mi a kotta?

Meg kell bolondulni

  • mi a kotta
  • 2015. október 17.

Zene

„Prokofjev és én soha nem lettünk barátok, nyilván azért, mert Prokofjev általában nem volt barátkozó természetű. Kemény ember volt, és úgy tűnt, semmi más nem érdekli, csak önmaga és a zenéje. Utálom, amikor megveregetik a fejemet. Prokofjev sem szerette ezt, de ő megengedte magának, hogy másokkal leereszkedően bánjon. […] Prokofjevnek két kedvenc kifejezése volt. Az egyik: »szórakoztató«, ezt mondta mindenre – emberekre, eseményekre, zenére. Mintha azt érezte volna, hogy ez az egy szó pontosan jellemzi, mondjuk, a Wozzecket is. A másik ez volt: »Érti?« Azaz tudni kívánta, világosan beszélt-e. Ez a két szó dühített engem. Mire jó ez az együgyű kannibálszókincs? A kannibál Ellocska Ilf és Petrov történetében még egy harmadik szót is használt, a »homoszexualitás«-t. Prokofjev beérte kettővel.” A gunyorosan visszaemlékező pálya- és honfitárs, a rivális Sosztakovics jellemezte ekképp Szergej Prokofjevet, aki péntek este a Concerto Budapest hangversenyén jut majd főszerephez: I. (Desz-dúr) zongoraversenye, valamint a Rómeó és Júlia részletei révén (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 18., fél nyolc). A koncerten, melynek vendégművészei a 84 esztendős Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és zongoraművész neje, Viktoria Posztnyikova lesznek, első szám gyanánt egy olyan mű hangzik majd fel, melyet Prokofjev okvetlenül a „szórakoztató” jelzővel értékelne: Ralph Vaughan Williams 4. szimfóniája. Az „angol Kodály” tán legnagyobb ambícióval megkomponált szimfóniájára azért bizonnyal nem mondja majd azt a mai hallgató, amit maga az önkritikus komponista morgott oda a zenekar felé egyik művének elvezénylését követően: „Ha ezt nevezik modern zenének, hát nekem nem tetszik.” (Képünkön a mester időskori portréja, karmesteri pálcával.)

Ugyanezen az estén a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is megkezdi bérleti koncertjeinek sorát: klasszikusan szerkesztett, romantikus programmal (Zeneakadémia, szeptember 18., fél nyolc). Kovács János vezényletével egy Mendelssohn-nyitány (a Hebridák), egy Schumann-versenymű (a csellóra írt) és egy Brahms-szimfónia (a Második) alkotja majd a műsort, megdicsőítve a nyitány-versenymű-szimfónia koncerthagyomány szép, bár korántsem kiismerhetetlen gyakorlatát. Első bérletes koncertjét tartja e napokban az Óbudai Danubia Zenekar is, méghozzá a Gyermekek vagyunk sorozatcím alatt: Hámori Máté irányításával, Richard Strausst meg az Eroicát kevés Liszttel elegyítve (Zeneakadémia, szeptember 22., fél nyolc).

Fiatalság, bolondság – mondhatnánk, kizárólag azért, hogy átkössünk e heti utolsó tételünk fölemlítéséhez. Az operaház Hajós utca felőli szfinxszobra körül ugyanis szombaton délután bemutatják Gaetano Donizetti Bolondokháza című egyfelvonásos operabohózatát: Szvétek Lászlóval, Rőser Orsolya Hajnalkával, Várhelyi Évával és másokkal, Köteles Géza vezénylete alatt (szeptember 19., négy óra). Az 1830-as operácska, melyet szombaton még éjfél előtt és éjfél után is megtekinthetünk majd, egy Párizs környéki őrültekháza víg életét ábrázolja. Igazán nem bohózatba illő életrajzi fordulat, hogy az elborult elméjű Donizetti 1846-ban a saját bőrén is megtapasztalhatta, milyen az élet egy Párizs környéki őrültekházában. Hát, a legkevésbé sem „szórakoztató”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.