rés a présen: Hogyan alakult meg a Bettika Quintet, és te honnan érkeztél a történetbe?
Dévényi Zoltán: Bakos Bettikával úgy három éve találkoztam egy hangstúdióban, amikor éppen egy világzenei együttesbe hívtak gitárosnak és zeneszerzőnek. Ez a zenekar még működött, mikor elkezdtünk duózni. Ő dzsesszéneket tanult, hát sztenderdeztünk, én meg hoztam a Gasner-féle avantgárd dolgaimat is, amikkel még az Escurial gitárkvartettben találkoztam. Gasner János gitáros egyébként a Sziámiba is bevitt, majd ebből jött a Vidámpark és végül Legát. Akaratlanul végigjártam az alter szcénát, pedig a Transform Quintetből, egy nagyon erős fúziós-mainstream dzsesszbandából indultam el. Párhuzamosan persze sokféle stílusban kipróbáltam magam. Ilyen volt az ír zenés Eclectica vagy most a Mingu. Keveredik bennük a magyar népzene, más népek zenéi, a dzsessz meg valamiféle indie. Ezekből a hatásokból is átöröklődött valamennyi a Bettika zenéjébe. Lassanként meghatározó elemmé vált, hogy versekhez írunk zenét. Ezt Fodor Miklóstól a Túlpartban tanultam el, meg aztán a Bob és Bobék Orchestrában, ahol a végletekig boncoljuk egy-egy vers belső ritmusát és dallamát. Bettikával közben igazi szerzőpárossá váltunk. Percek alatt kitalálunk és elkészítünk egy új dalt. Kvintetté pedig szép fokozatosan értünk, ahogy a lehetőségeink bővültek.
rap: Milyen repertoárral lép fel a zenekar?
DZ: Nagyon erős a dzsesszvonal, van köztünk pár Coltrane-fanatikus: Richter Ambrus, a dobosunk az év fiatal jazz-zenésze titulussal bír, Kosztolánszki Dominik, a szemtelenül fiatal szaxisunk a Berklee-vel kacérkodik, Mayer Dodinak egyszerre van klasszikus és dzsesszbőgős végzettsége, ami igen ritka. Bettika először népzenét tanult, most a dzsessz konziba jár. Stílusunknak megmaradt a világzene, de az elektronikus oldal is gazdagodik, egyre több kütyünk van. Klubkoncerten sokat improvizálunk – ez a lényeg, aztán hallani verszenéket dzsesszben, akusztikusan, meg ami épp azon a héten megtetszett nekünk.
rap: A költészet napjára különleges programmal készültök. Mi az?
DZ: Csukás István felnőttverseiből adunk másfél órás műsort Szavam távoli zenére lejt… címmel a MOM Kulturális Központban április 11-én, este 6 órától. Mindenki ismeri Csukás meséit, Pom Pomot meg Bagamérit, de azt, hogy több mint 500 verse jelent meg kötetben, már kevesebben tudják. Hihetetlen jó érzés, hogy maga Csukás bácsi is támogat minket, segít a tanácsaival, és viszi a produkció hírét is.
rap: Hogyan épül fel az est?
DZ: A Bettika Quintet játszik két vokalistával kiegészülve. Horváth Kristóf „Színész Bob” többszörös bajnok slammer lesz a versmondó vendégünk, és ez biztosítja azt is, hogy nem egyszerű versolvasás lesz. Majdnem 40 hosszabb-rövidebb tételből áll a műsor, amire gyakorlatilag másfél éve készülünk. Szeretnénk olyan előadást bemutatni, amiben a zene, a vers és az előadás egyenrangú felek. Csukás István legszebb versei is elhangzanak, pl. a Szerelmes vers vagy a Hová tűnt húsz kiló. Minden zenét mi írtunk – néhányba már most bele lehet hallgatni a honlapunkon –, és sok improvizációra és váratlan helyzetekre is fel kell készülni.
rap: Mikor látható még a formáció?
DZ: Legközelebb május 24-én a nagytétényi könyvtárban lesz egy kísérleti műsorunk, ami a Kéj-est nevet viseli. Dzsessz, erotikus versek, groove és slam lesz az étlapon.
rap: Vannak saját terveid is?
DZ: A kvintett és a Bettika körüli történések jelenleg minden időmet viszik, de már ez önmagában is annyira változatos, hogy másra jelenleg vágyni sem tudok. Kirándulni persze azért járunk rendszeresen!
rap: Melyik volt gyerekkorodban a kedvenc meséd Csukás Istvántól?
DZ: Gombóc Artúr sztorija, amikor délre költözik. Tetszett a tengerész hosszú szakálla, és hogy iszonyú lassan haladnak, de akkor sem adja fel.
