Virágzat és pilótarepülés - Molnár Ferenc: Az üvegcipő (színház)

  • Csáki Judit
  • 2005. november 10.

Zene

Az első tíz percben rettenetesen koncentráltam, nehogy lemaradjak a ren-dezésről; hiszen láttam én, hogy ott üldögél a sarokban Végvári Tamás, aki rendőrtanácsosként csak a harmadik felvonásban jut majd szerephez.

Az első tíz percben rettenetesen koncentráltam, nehogy lemaradjak a ren-dezésről; hiszen láttam én, hogy ott üldögél a sarokban Végvári Tamás, aki rendőrtanácsosként csak a harmadik felvonásban jut majd szerephez. Szóval igyekeztem elengedni a fülem mellett Molnár Ferenc Az üvegcipőjének eléggé jól ismert - és egy kicsit azért megváltoztatott - szövegét, hogy föltétlenül tetten érjem azt a pillanatot, amikor ez a nagyon helyes Hamupipőke-történet beleér a mába.

Aztán mégis inkább Für Anikó első nagyjelenetére figyeltem - és milyen jól tettem: Adél szerepében ugyanis itt, a Császár Pállal lefolytatott első össze-csapásban üti meg azt a száraz, ajakbiggyesztős, látszólag érzelemmentes hangot, amely az idősödő (negyvenegy éves itt, de Molnárnál csak harminchat, ugyebár!) panziós asszonyt megóvja a legfőbb veszélytől: az önsajnálatból fakadó melodrámától. Mert persze Für nagyszerűen váltogatja Adél érzelmei és józan esze színét meg visszáját; tudja, mit kellene tennie, és azt is tudja, mit érez. És hát a kettő sehogyan sem bír összebékülni. Ha belegondolok, itt van megpecsételve a Sipos úrral kötött frigy sorsa, pedig még létre sem jött.

Az Örkény Színház előadásában Mácsai Pál rendezése valahogy hasonlóképp működik: van néhány ötlet, olyik helytáll magáért, olyik nem; Lilike kisfiú helyett a fehér egeret én például elfogadom, az effektek látványos hangsúlyozását (és azt, hogy ezzel didaktikusan el akarnak távolítani a darabtól, hiszen "csak" színház az, nem egyéb) inkább nem. Ez a rendezés kezdetben mutatja magát; utána visszavonul oda, ahol a helye van: a szereplők és viszonyok mögé, a ritmus aláÉ Ettől még tudjuk, hogy része van a nagyszerű alakításokban, Molnár szövegének, méltán briliánsnak mondott dialógusainak fölfényezésében, a megérdemelt, közös nagy sikerben.

Az üvegcipőt hagyományosan akkor kell elővenni, ha van jó Irmája a társulatnak, az Örkénynek pedig most van: Hámori Gabi tehetségét és adottságait éppen telibe kapja a szerep. Ez az Irma tán kicsit lököttebb, kicsit infantilisabb és kicsit sprődebb, mint elődei, éppen ezért viccesebben folynak szájából a józsefvá-rosi romantikus fordulatok, a rongyos muskátli meg a kreppzsorzsett, nem beszélve a hahotára fakasztó "szomorú kis rüsztről". Hámori eljátssza a mesterkéletlen, spontán és gátlástalan kis cselédet - aztán a legvégén, amikor végre megszerzi a "drága mérgest", azt is, hogy mostantól alighanem vége a parttalanul ömlő áradozásnak. Alakításának (számomra) új színe, hogy Irma igazi ösztönlény: a testi, érzelmi és verbális megnyilvánulások teljesen egymásba simulnak. Miatta érdemes volt elővenni a darabot.

De Az üvegcipőben nem egy, hanem legalább három nagy szerep van. Irma jobb, ha van jó Sipos. És van jó Sipos: Gálffi László nemcsak a "drága mérges" generális érdességét, hanem a konfliktuskerülő kisember fölhorgadó öntudatát is megmutatja; valamint azt is, hogy az "érző szív" jó szemmel párosul. Így aztán nyomon követhetjük, ahogy Adél kifelé, a kis cselédlány pedig befelé evez leplezett érzelmei tengerén. Gálffi jól beszéli Molnár nyelvét, színészete viszont szellemes idézőjellel gazdagítja a tőmondatos műbútorasztalost: ő is ismerős, innen, a mából. Ha körülhízelgik, még nősülni is hajlandóÉ És a kis Irma kezének megkérése, a fölismert szerelem megvallása az alakítás poénja: "Te tudtad, hogy a házmestert Popovicsnak hívják?"

Gálffi Siposa még jobb lesz attól, hogy Für Anikó Adélja ilyen gazdag alakítás. A fordulópontok - akárhogy is - az ő kezében vannak: nemcsak az esküvő, hanem a lagzi, majd a válás, de még a költözés is. Für jól adja a markotányosnét, a talpraesett üzletasszonyt, meg mögötte-alatta a kétségbeesett nőt is.

És még a negyedikre, Császár Pálra is futotta: Czukor Balázs megbolondítja a szerep kliséit. Többnyire bizony szerelmesnek látszik lenni Adélba, nem csak a pénzét akarja, bár saját érdekeit is jól tudja, szabadságát is jól vigyázza. Még a külseje is ismerős, a bonyolult belsőről nem is beszélve: mennyi nagy karrier vesz ilyen startot, egy komoly asszony pártfogása alólÉ

A mellékszereplők közül teljes testmagassággal emelkedik ki Bíró Kriszta Keczeli Ilonája a harmadik felvonásban - remélem, sokan rájönnek már a jelenet elején, hogy vagy tízperces néma jelenlétét, az események háttérbe húzó-dó megfigyelőjét a kezdettől fogva figyelni kell. Bíró részvétele színészi alázatról, az általa megformált "pályatévesztett" és önfeláldozó prosti ("savanyú gyomorbajával" együtt) pedig színészi formátumról tanúskodik.

A többiek mind jól teszik a dolgukat, ki erősebben, ki halványabban; csak a Roticsnét játszó Egres Katinkán lötyög feltűnően a szerep, föltéve, hogy nem egy mai menedzser asszonykát képzelünk a tapasztalt kuplerosné figurájába. A harmadik felvonásra elnyeri jelenléte jutalmát Végvári Tamás is, rendőrtanácsosként szépen elrendezi a dolgokat, összetereli az összeillőket. Füzér Anni díszlete is ebben a részben a legjobb, Szakács Györgyi jelmezei viszont mindenkin úgy mutatnak, ahogy mi ma Molnárt elképzeljük.

A Hamupipőke-történet végül is ott marad, ahová való: a mesék világában. Az üvegcipő Örkény színházi előadása pedig darab és színjátszás szép összeillése okán méltán néz hosszú széria elé.

Örkény Színház, október 28.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.