Tavaly vette feleségül régi szerelmét, két gyermekének édesanyját, kedvenc csapata, a Leicester City pedig óriási meglepetésre megnyerte a Premier League-et. Tom Meighan énekes viszont borzalmas évet zárt: meghalt egy közeli barátja, szakított a barátnőjével – nekik egy gyerekük van. Állítólag az húzta ki a gödörből, hogy Pizzorno 12 olyan dalt írt az új albumra, ami valósággal felvillanyozta őt, pedig már az idegösszeomlás szélén állt. „Ez a lemez mentette meg az életemet” – nyilatkozott mostanában lépten-nyomon az énekes. De valóban a borzasztó borítóval ellátott For Crying Out Loud lenne a legjobb lemez az amúgy elég nívós diszkográfiában?
A Meighan–Pizzorno-kettősnek részben az volt a szándéka, hogy felrázza az egyre jobban elsekélyesedő gitárzenei színteret. A dalokat a saját, The Sergery névre hallgató stúdiójában elsősorban gitáron írta Pizzorno, elektronikát jóval kevesebbet kapunk, ambíciót viszont – ahogy azt már említettük – annál többet. De ez sajnos nem elég ahhoz, hogy a For Crying Out Loud kiemelkedő legyen, túl sok rajta a töltelékszám, bizonyos dalokra többszöri meghallgatás után sem emlékszik az ember. Persze vannak fülbemászó darabok is. Az Ill Ray (The King) valóban olyan, mint a Daft Punk és a Nirvana törvénytelen gyermeke, a részben focis ihletésű Put Your Life On It a Kasabian első igazi szerelmes száma, de szintén nem rossz a fütyülős Sixteen Blocks, valamint a nyolc percet is meghaladó Are You Looking For Action, ami tökéletesen alkalmasnak tűnik a ráadás előtti koncertblokk lezárásához. A legemlékezetesebb dal azonban a You’re In Love With A Psycho, aminek a videoklipje az Eminem-féle The Real Slim Shadyhez hasonlóan egy diliházban játszódik – ezzel pedig a Kasabian a West Ryder Pauper Lunatic Asylum album után visszatér az elmegyógyintézet tematikához; simán lehet, hogy a dalt Meighan mentális összezuhanása ihlette, és igazán örömteli, hogy dalszerző barátja az új lemezzel kihúzta őt a pácból. Már csak azért is, mert a For Crying Out Loudnak ez az extra töltete adja a (b)romantikáját. Ha ezt kivesszük belőle, egy kevésbé izgalmas albumot kapunk, ami persze egyáltalán nem veszélyezteti a zenekar pozícióját. Biztosak lehetünk abban, hogy a Kasabian az idén is emlékezetes koncertet ad a Szigeten.
Columbia/Sony, 2017
