Lemez

Vissza a diliházba

Kasabian: For Crying Out Loud

Zene

Sergio Pizzorno, a Kasabian dalszerző-gitárosa 2016-ot élete legjobb éveként emlegeti.

Tavaly vette feleségül régi szerelmét, két gyermekének édesanyját, kedvenc csapata, a Leicester City pedig óriási meglepetésre megnyerte a Premier League-et. Tom Meighan énekes viszont borzalmas évet zárt: meghalt egy közeli barátja, szakított a barátnőjével – nekik egy gyerekük van. Állítólag az húzta ki a gödörből, hogy Pizzorno 12 olyan dalt írt az új albumra, ami valósággal felvillanyozta őt, pedig már az idegösszeomlás szélén állt. „Ez a lemez mentette meg az életemet” – nyilatkozott mostanában lépten-nyomon az énekes. De valóban a borzasztó borítóval ellátott For Crying Out Loud lenne a legjobb lemez az amúgy elég nívós diszkográfiában?

A Meighan–Pizzorno-kettősnek részben az volt a szándéka, hogy felrázza az egyre jobban elsekélyesedő gitárzenei színteret. A dalokat a saját, The Sergery névre hallgató stúdiójában elsősorban gitáron írta Pizzorno, elektronikát jóval kevesebbet kapunk, ambíciót viszont – ahogy azt már említettük – annál többet. De ez sajnos nem elég ahhoz, hogy a For Crying Out Loud kiemelkedő legyen, túl sok rajta a töltelékszám, bizonyos dalokra többszöri meghallgatás után sem emlékszik az ember. Persze vannak fülbemászó darabok is. Az Ill Ray (The King) valóban olyan, mint a Daft Punk és a Nirvana törvénytelen gyermeke, a részben focis ihletésű Put Your Life On It a Kasabian első igazi szerelmes száma, de szintén nem rossz a fütyülős Sixteen Blocks, valamint a nyolc percet is meghaladó Are You Looking For Action, ami tökéletesen alkalmasnak tűnik a ráadás előtti koncertblokk lezárásához. A legemlékezetesebb dal azonban a You’re In Love With A Psycho, aminek a videoklipje az Eminem-féle The Real Slim Shadyhez hasonlóan egy diliházban játszódik – ezzel pedig a Kasabian a West Ryder Pauper Lunatic Asylum album után visszatér az elmegyógyintézet tematikához; simán lehet, hogy a dalt Meighan mentális összezuhanása ihlette, és igazán örömteli, hogy dalszerző barátja az új lemezzel kihúzta őt a pácból. Már csak azért is, mert a For Crying Out Loudnak ez az extra töltete adja a (b)romantikáját. Ha ezt kivesszük belőle, egy kevésbé izgalmas albumot kapunk, ami persze egyáltalán nem veszélyezteti a zenekar pozícióját. Biztosak lehetünk abban, hogy a Kasabian az idén is emlékezetes koncertet ad a Szigeten.

Columbia/Sony, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.