Wagner úr

Klasszikus zenei programajánló a 2023/4. hétre

„Engem a legkevésbé sem izgat, hogy a műveimet előadják-e vagy sem. Az jobban érdekel, hogy úgy adják elő, ahogy szántam őket. Aki erre nem képes vagy nem hajlandó, annak hozzányúlni sem érdemes” – írta Wagner önérzetesen egyik fiatalkori írásában. Pedig elképzelni sem tudjuk, mennyire másképp énekelt egy korabeli német énekes, mint amit mai elkényeztetett fülünk megszokott. Miközben az olaszokat hangjuk magabiztosságáért és egyenletességéért dicsérték, a német gégékből hol briliáns, hol középszerű, hol pocsék hangok törtek elő, és Wagner maga is gyakran kényszerült arra, hogy szerény képességű kollégákkal dolgozzon együtt. A hiányosan képzett énekesek azonban többször alkalmaztak egyedi megoldásokat: a zeneszerző maga írja egyszer, micsoda hatással volt rá, amikor Pizzaro az utolsó mondatát nem énekelve, hanem kiabálva mondta a színpadon a Fidelio zárójelenetében.

Napjaink verzatilis tenorja, Jonas Kaufmann szinte egyedülálló abban, hogy az olasz és a francia operairodalom nagy szerepei mellett a németet is világszinten teljesíti. Már nem számoljuk, hányadik alkalommal érkezik Budapestre, ezúttal Verdi, Ponchielli és Leoncavallo, a szünet után pedig a bayreuth-i mester operaáriáit énekli a Nemzeti Filharmonikusok kíséretével (Müpa, január 28., fél nyolc). Ugyanezen a napon Schubert a főszereplő a Zeneakadémián, a Concerto Budapest egész napos rendezvényének esti koncertjén az Arpeggione szonáta és legismertebb dalai után a „Nagy” C-dúr szimfóniája hangzik el a Lied-specialista Juliane Banse, valamint Keller András, Maxim Rysanov és Rozsonits Ildikó tolmácsolásában (január 28., fél nyolc). Közösen lépnek fel a tavaly először átadott Kocsis Zoltán-díj nyertesei, Magyar Valentin zongoraművész és a Korossy Vonósnégyes. Az Y-generáció tagjai Dvořák és Brahms műveit adják elő – meg lehet hallgatni, igaz-e, amit Brahms Dvořákról mondott: bármit odaadna egy olyan dallamért, amit ő bármikor kiráz a kisujjából (Zeneakadémia, Solti Terem, január 29., hét óra).