Õk is mind a Cinetrip nagysága előtt adóznak. Részben, mert saját gyermekük, részben, mert ha valamire, akkor a budapesti fürdő- és partikultúra e jókor, jó helyen (Rudas fürdő) és sokak örömére megvalósult közös hajtására valóban illik - még ha nem is minden megszólaló szájára áll rá magától - a cool szó. A rendezvény mindennek el van mondva: kulturális exportcikknek, nemzedéki élménynek, chartert bérlő külföldiek célállomásának, egymást tipró tévéstábok kedvenc tudósítási helyszínének. A sikersztori hívószavainak kavalkádjában elsőként Imre (publicista) üt meg lemondóbb hangot, őt előbbre vágták, mint hogy hivatalosan is megkezdődne a lejtmenet krónikája; a bürokráciával, tartozásokkal, Károllyal (Sziget), kölcsönökkel, fürdőigazgatóval, egymásra mutogatással, kiborulásokkal, beborulásokkal, irigykedéssel, sérelmekkel tarkított, kissé belterjesnek és magántermészetűnek ható második rész. Kis partikulturális körmagyar (+ vállalkozói ismeretek) az ezredforduló környékéről, mely 2006-ban egyszer csak véget ér, és egy felirat - a sokat hangoztatott vizuális kultúra nem túl nagy dicsőségére - azt hirdeti, hogy az ellehetetlenülés sújtotta hősök sorsa azóta jobbra fordult, az új gyógyfürdővezér visszafogadta az előző vezetés által kicsinyes számításból kiebrudalt rendezvényt.
Mintha ezzel a film megtette volna kötelességét; minek ide több vizsgálódás, ön- és tényfeltárás, amikor ismét béke honol a medencékben.
Megtekinthető a videa.hu-n
