Mindenképpen jobb, ha húszéves egyetemisták mondják, hogy "a vers vagány", mint ha "a fölnőttek" akarnák rákényszeríteni a fiatalságra a fennköltészetet. Ezekben a fiatalokban pedig nagyon nagy a lendület: két filmet is forgattak, egy dokut és egy fikciós kisjátékfilmet.
Rögtön a doku legelején bejelentik, miről lesz szó: "költészetről, a versről, írásról, hol van ennek a helye 2011-ben, vagy az értelme, vagy a hangsúlya. Minek? És kinek?" 44 költőt szólaltatnak meg, gondosan ügyelve a széles merítésre, vannak itt nők és férfiak, fiatal költők, középgenerációsok és a nagy öregek, hétköznapi nyelven és klasszikus formákban megnyilvánulók, alanyi költők és verses regények szerzői, de dalszövegírók és rapperek is, kevéssé ismertek és igazi sztárok. Annyira sokan vannak, hogy nyugodtan ki is hagyhatták volna az interjúalanyok felét. Vagy legalább azokat az önreflexív jeleneteket, amelyekben azt fejtegetik, hogy talán nem tökéletes, amit csinálnak, de ők legalább megcsinálják, szemben azokkal, akik nem. Miközben a húszévesek véghetetlen öntudatával odanyilatkozzák, hogy: "Csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk ezt csinálni, mert mi vagyunk függetlenek, érted? Csak mi viseljük ezt úgy a szívünkön, hogy nem azt nézzük, hogyan teszek az asztalra kenyeret ebből."
Persze semmi gond ezzel, a jó ügy érdekében rágják a szánkba, mennyire jó fejek is ők - a költészetnek toboroznak híveket. Csakhogy a térítői attitűd nem garantálja, hogy a lelkesedés a nézőkre is átragad. S nem biztos, hogy elég, ha kiteszünk egy költészetet magasztaló filmet a netre, hogy mindenkinek letölthető közkincs legyen. Nem ártana az üzenet közvetítéséhez némi transzformáció, formai extravagancia sem. Mert sajna a huszadik perc után kezd kissé unalmassá válni, hogy nézzük a beszélő fejeket, a háttérben a dolgozószoba, könyvespolcok, néha egy konyha vagy kocsma, s még további húsz perc hátra van. A költők persze vicceseket is mondanak meg érdekeseket, de azért alapjában véve csak-csak önvallomások ezek, néha kis eltérésekkel ismétlődnek is, s néha kicsit banálisak. De hát mit lehet felelni olyan kérdésekre, mint: "Hogyan születik egy vers?", vagy "Mi az ihlet?", esetleg "A versnek van olyan, hogy küldetése?".
Például azt, hogy: "A költészetnek nagyon nagy ereje van. A legnagyobb mágia." És "Miben rejlik ez a mágia?" "Hát, ez az a titok, amit én eddig nem tudtam megfejteni... pont azért jó, hogy nem tudom megfejteni, mert ezáltal valahogy örök." Jaj!
Mindemellett persze jó nézni ezt a filmet, pont ezért, mert egy csokorba gyűjtve szólalnak meg benne kedvenc költőink, és kíváncsivá tesz azokra, akiket nem ismertünk eddig. De ne fűzzünk hozzá túl sok reményt, hogy bárki, aki eddig nem olvasott verseket, pont e film miatt kap majd kedvet hozzá.
Sajnos a kisjátékfilm sem sikerült igazán költőire. Itt egy narrátor mondja be a legelején, hogy miről szól a film: "Ez a történet arról tanúskodik, amiről szó és betű képtelen. A vers keletkezésének csodájáról." Két tiszta tekintetű, lánglelkű költő indul temetni egy harmadikat. A virrasztás éjszakáján egyikük a kocsmában cigarettapapírra és söralátétre írja enigmatikus verseit, másikuk a fürdőkádba merül alá, s oxigénhiányos állapotban reméli megálmodni a sírnál szavalandó költemény hiányzó utolsó sorát. Később valamelyikük alteregója egy lány combjára ró verssorokat, s szó esik egy fáról, ami köré kétszer is felépítették a házat.
Vagyis szimbólumokkal tele a padlás, de a keletkezés csodáját nem éljük át.
A filmek megnézhetők a http://versmob.hu oldalon
