mi a kotta?

William és Robert

  • mi a kotta
  • 2016. június 19.

Zene

„Bübájam szétszállt, odalőn, / s ha még maradt csekély erőm, / az már a magamé csak, és / Nápolyig vinni is kevés. / Országom visszanyertem én / s a csalót meg se büntetém: / ne hagyjatok hát tengenem / ezen a puszta szigeten; / sőt jertek e varázst a ti / varázstokkal megoldani. / Lágy lehetek röpitse vásznam, / máskép nehéz célt nem hibáznom. / Célom a tetszés volt. S ma már / oda a szellem, oda a báj; / s kétségbe kéne esni ma, / ha nem könnyitne szent ima, / mely a kegyelem kényszere, / s minden hibának gyógyszere. / Ha vártok hát bocsánatot, / nekem is megbocsássatok.”

A vihar epilógusában így búcsúzik a közönségtől a varázshatalmáról lemondó Prospero, s általa persze maga William Shakespeare – aki azonban varázspálca nélkül is mindmáig lenyűgözi és lenyűgözve tartja az emberiséget. Erről a kevéssé vitatott tényről az elkövetkező napokban és hetekben az Opera tematikus Shakespeare-fesztiválján is újólag meggyőződhetünk, hiszen ott most számos bemutató, koncert és koncertszerű előadás során égetik majd a tömjént az isteni bárd oltárán. Ilyen bemutató lesz mindenekelőtt Thomas Adès kortárs remekműve, A vihar: a 21. század eddig alighanem legsikerültebb operája Halász Péter vezényletével, Ludger Engels rendezésében s a jóképű Franco Pomponival (képünkön) Prospero szerepében (operaház, május 21., hét óra). De lesz még e „tengeri szélvész” mellett egy koncertszerű Hamlet Szokolay Sándortól (Erkel Színház, május 19., hét óra), egy Bellini-féle bel canto Rómeó-opera (Erkel, május 23., hét óra), valamint Otto Nicolaitól A windsori víg nők, méghozzá az énekkar művészei által előadva (Erkel Színház, május 24., hat óra). A másik Falstaff-opera, a Verdié címszerepében pedig két előadásra korunk „hájas lovagját”, Ambrogio Maestrit is Pesten találjuk majd!

Az elkövetkező napok mindazonáltal nem csupán Shakespeare kultuszát öregbítik majd, de Robert Schumannt, a Rajnának szaladó sérülékeny zsenit is. Így az Óbudai Danubia Zenekar szombati koncertjén a szerelmes Schumannt hozza elénk a zenekar sorozatának harmadik estéje: Szennai Kálmán karmesteri és Eckhardt Gábor házigazdai közreműködésével, s nem mellesleg a kiváló Balog József zongorajátékával (BMC, május 21., hét óra). Az Orosz Nemzeti Zenekar pedig kedden érkezik majd hozzánk egy teljes Schumann-programmal, valamint két nagynevű s együttesalapítóként is egyaránt jeleskedő, bár talán nem teljesen rokon alkatú szólistával: a zongorista Mihail Pletnyovval és a hegedűs Gidon Kremerrel (Nemzeti Hangversenyterem, május 24., fél nyolc).

Ugyanezen az estén egyébiránt a Kremerrel már többször sikerrel együttműködő Keller András és a Concerto Budapest most a Mozart-zongoraversenyeket elősorjáztató Várjon Dénest kíséri majd (Zeneakadémia, május 24., fél nyolc). S végezetül említsük a Pannon Filharmonikusok pesti sorozatzáró hangversenyét, mely a Passacaglia cím alatt Bach, Brahms és Richard Strauss egy-egy művét ígéri számunkra, a Négy utolsó ének szakaszában Szabóki Tündét főszerephez juttatva (Nemzeti Hangversenyterem, május 20., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.