mi a kotta?

William és Robert

  • mi a kotta
  • 2016. június 19.

Zene

„Bübájam szétszállt, odalőn, / s ha még maradt csekély erőm, / az már a magamé csak, és / Nápolyig vinni is kevés. / Országom visszanyertem én / s a csalót meg se büntetém: / ne hagyjatok hát tengenem / ezen a puszta szigeten; / sőt jertek e varázst a ti / varázstokkal megoldani. / Lágy lehetek röpitse vásznam, / máskép nehéz célt nem hibáznom. / Célom a tetszés volt. S ma már / oda a szellem, oda a báj; / s kétségbe kéne esni ma, / ha nem könnyitne szent ima, / mely a kegyelem kényszere, / s minden hibának gyógyszere. / Ha vártok hát bocsánatot, / nekem is megbocsássatok.”

A vihar epilógusában így búcsúzik a közönségtől a varázshatalmáról lemondó Prospero, s általa persze maga William Shakespeare – aki azonban varázspálca nélkül is mindmáig lenyűgözi és lenyűgözve tartja az emberiséget. Erről a kevéssé vitatott tényről az elkövetkező napokban és hetekben az Opera tematikus Shakespeare-fesztiválján is újólag meggyőződhetünk, hiszen ott most számos bemutató, koncert és koncertszerű előadás során égetik majd a tömjént az isteni bárd oltárán. Ilyen bemutató lesz mindenekelőtt Thomas Adès kortárs remekműve, A vihar: a 21. század eddig alighanem legsikerültebb operája Halász Péter vezényletével, Ludger Engels rendezésében s a jóképű Franco Pomponival (képünkön) Prospero szerepében (operaház, május 21., hét óra). De lesz még e „tengeri szélvész” mellett egy koncertszerű Hamlet Szokolay Sándortól (Erkel Színház, május 19., hét óra), egy Bellini-féle bel canto Rómeó-opera (Erkel, május 23., hét óra), valamint Otto Nicolaitól A windsori víg nők, méghozzá az énekkar művészei által előadva (Erkel Színház, május 24., hat óra). A másik Falstaff-opera, a Verdié címszerepében pedig két előadásra korunk „hájas lovagját”, Ambrogio Maestrit is Pesten találjuk majd!

Az elkövetkező napok mindazonáltal nem csupán Shakespeare kultuszát öregbítik majd, de Robert Schumannt, a Rajnának szaladó sérülékeny zsenit is. Így az Óbudai Danubia Zenekar szombati koncertjén a szerelmes Schumannt hozza elénk a zenekar sorozatának harmadik estéje: Szennai Kálmán karmesteri és Eckhardt Gábor házigazdai közreműködésével, s nem mellesleg a kiváló Balog József zongorajátékával (BMC, május 21., hét óra). Az Orosz Nemzeti Zenekar pedig kedden érkezik majd hozzánk egy teljes Schumann-programmal, valamint két nagynevű s együttesalapítóként is egyaránt jeleskedő, bár talán nem teljesen rokon alkatú szólistával: a zongorista Mihail Pletnyovval és a hegedűs Gidon Kremerrel (Nemzeti Hangversenyterem, május 24., fél nyolc).

Ugyanezen az estén egyébiránt a Kremerrel már többször sikerrel együttműködő Keller András és a Concerto Budapest most a Mozart-zongoraversenyeket elősorjáztató Várjon Dénest kíséri majd (Zeneakadémia, május 24., fél nyolc). S végezetül említsük a Pannon Filharmonikusok pesti sorozatzáró hangversenyét, mely a Passacaglia cím alatt Bach, Brahms és Richard Strauss egy-egy művét ígéri számunkra, a Négy utolsó ének szakaszában Szabóki Tündét főszerephez juttatva (Nemzeti Hangversenyterem, május 20., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.