Lemez

World music: belgákat

Zene

még nem hallottunk ilyen erős nyugat-afrikai fúzióban, de az semmi a román cigányzenét játszó New York-i japánokhoz képest. Komolyan (és máris) mondom.

 


 

Zita Swoon Group: Wait For Me Az antwerpeni Stef Kamil Carlens, miután 1993-ban kiszállt a dEUS-ból, új vállalkozásba fogott: előbb A Beatband (1993), aztán Moondog Jr (1995), majd végül Zita Swoon (1997) névvel. Ez utóbbival kétszer is járt nálunk, immár "a flamand kultúra nagyköveteként", ugyanakkor erre viszonylag ismeretlenül. Pedig lerakott már az asztalra egy tucat korongot, melyek némelyike "csak" valamelyik filmes-táncos kollaborációjuk hangdokumentuma, de a többi a "nagy belga bumm" legtutibb produkciói közül való volt. Az A Band In A Box cíművel például nem tudok betelni.

Ahogy ezzel a Wait For Me-vel sem fogok. Ennek az áll a hátterében, hogy egy antwerpeni szervezet jóvoltából Carlens tavalyelőtt Burkina Fasóba látogatott, ahol összejött a balafonos Mamadou Diabatével és Awa Démé énekesnővel. Mindketten nettó griók, mégpedig abból a hardcore fajtából, akik a falujukban ragadtak, és soha nem próbáltak meg "érvényesülni", hanem a helyiek életét éneklik meg, a mindennapos szomjúsággal és éhséggel, s hozzá a kilátástalan menekülésvággyal.

Carlenst, aki mindig is kereste a helyét Afrikában, azonnal a mélyére szippantotta Démé nyers éneke és Diabaté elragadtatott balafonjátéka. Ha csupán arról lenne szó, hogy a nyugat-afrikai manding zene példásan belesimul a Zita Swoon Group bizarr hangoltságú rhythm and bluesába, szerintem akkor is odáig lehetnénk, de ez az album jóval több annál. Az a gyanúm, hogy egy olyan projekttel van dolgunk, amely messze túlmutat önmagán. Nemcsak az európai és afrikai zenék összeolvadására kirívó példa, de arra a felkavaró mágiára is, amitől csak les az ember, és ami nagyon ritkán szokott összejönni egy zenekar pályafutásában. Ráadásul a Sababu "az év száma". (Crammed Discs, 2012)


 


 

Amadou & Mariam: Folila Amadou és Mariam a hetvenes évek közepén találkozott a bamakói vakok intézetében. 1980-ban összeházasodtak, és úgy döntöttek, hogy zenészként boldogulnak ezután. Előbb helyben próbálkoztak, de ott nem futotta többre néhány alkalmi kazettánál, úgyhogy továbbálltak, tettek egy kört Burkina Fasóban, aztán a felkapottabb Elefántcsontparton. Lényegében igencsak mérsékelt sikerrel tették a dolgukat úgy húsz éven át, mégsem hagyott nyomot rajtuk semmi megkeseredettség. Sőt. Amikor a kilencvenes évek végén végre befutottak Párizsban, pont azzal tűntek ki, hogy milyen mosolygós és feldobott változatban játsszák a maguk - hetvenes évek nemzetközi tánczenéjén szocializálódott - mali bluesát. Onnantól aztán felgyorsult a pályájuk, és miután Manu Chao és Damon Albarn is tolni kezdte a szekerüket, meg nem álltak az addigi csúcsuknak számító 2008-as Welcome to Mali című albumig.

A napokban megjelent Folila még annál is mélyebbre hatolt volna Maliban, eredetileg úgy ugrottak neki, hogy egy nemzetközi és egy mali változatot is készítsenek belőle. Az előbbit nagyrészt New Yorkban. Így került képbe Santigold, aztán Tunde Adebimpe és Kyp Malone a TV On The Radióból, Nick Zinner a Yeah Yeah Yeahsből, Jake Shears a Scissor Sistersből, Theophilus London az Antibalasból, továbbá Amp Fiddler és... most ugrunk, a francia Bertrand Cantat, a tavalyelőtt megszűnt Noir Désir énekese, aki rendületlenül járja a maga poklát azóta is, hogy 2007-ben (Marie Trintignant halálos kimenetelű bántalmazásáért) kiszabadult a börtönből. Ő több számban is jelen van, és több mint meggyőzően.

A mali verzióból aztán persze nem lett semmi, illetve annyi lett, hogy Bassekou Kouyaté ngonija és Toumani Diabaté korája beszivárgott némelyik nemzetközi számba. De nem hallani, hogy különösebb feltűnést keltenének ott. Ez a lemez nem róluk, nem a misztikus-időtlen Maliról szól, hanem annak a globális színtéren is ragyogó, kellemesen trendi, de számomra túl könnyedén fogyasztható csillagáról. (Because Music, 2012)


 


 

Sanda Weigl: Gypsy In A Tree Sanda Weigl az ötvenes években született Bukarestben, ahol az utcán éneklő romák dalain nőtt fel. Az úgy volt, hogy amikor a házukkal szemközti rendőrségre bevittek egy romát, odasereglett a családja, és addig énekelt, amíg ki nem engedték. Sanda amúgy nem cigány, hanem zsidó családba született, de ez is elég volt ahhoz, hogy odébb kelljen állniuk 1961-ben. Berlin keleti felébe költöztek, ahol Sanda nagynénje (és Bertolt Brecht özvegye), Helene Weigel élt. Aztán hamarosan felemelkedett a berlini fal.

Szóval Sanda Kelet-Berlinben töltötte az ifjúságát, ott szívta magába a Brecht és Weill-dalok, majd a rockzene szabadságának a levegőjét - amíg le nem csukták két és fél évre, amikor is az orosz tankok prágai inváziója ellen tiltakozott. Kelet-Berlinből ezután Nyugat-Berlinbe vezetett az útja, ahol a Schiller Színháznál kapott munkát és férjet, a híres színész-rendezőt, Klaus Pohlt. Dolgoztak Robert Wilsonnal is, akinek a segítségével New Yorkba telepedtek 1991-ben. Az ottani avantgárdra akkor éppen nagy befolyással volt a kelet-európai zsidó és cigány zene, úgyhogy Sanda hamar megtalálta a helyét - első lemezén, a Gypsy Killeren többek közt Anthony Coleman és Marc Ribot kísérte. A most megjelent Gypsy In a Tree című pedig a New York-i underground sokat látott japán zenészeivel készült. Zongora, bőgő, gitár, dob, klarinét, tuba, lényegében egy dzsesszzenekar. De úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy japán dzsesszzenészek játsszák a tradicionális román cigánydalokat. Az isten sem érti, hogy van ez, de jól hallhatóan: tökéletesen... (Oriente Musik, 2012)

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.