Amira Medunjanin: For Him and Her A bosnyák Amira Medunjanin, jó szokása szerint, bánatos sevdalinka dalokat is énekel új albumán, de nem ragaszkodik hozzájuk. Időnként úgy fest, mintha szelíden átfolyna a szerb vagy horvát, vagy macedón határon, azt az érzetet keltve, hogy Jugoszláviában utazunk.
For Him and Her című albumán két jugoszláv megasztár, a bosnyák Silvana Armenulić és a szerb Toma Zdravković slágereit idézi meg. Olyan is van köztük, ami közös művük volt, mint például a Šta će mi život, amelyet a legnagyobb példányszámban eladott jugó kislemezek sorában tartanak számon.
A tizenkilenc éves Silvana 1958 tavaszán egy leskovaci szálloda parkjában sétálgatott a koncertje előtt. Ott aludt Toma, egy poros faluból érkezve, hogy munkát keressen. De nem talált. Már arra sem volt pénze, hogy hazatérjen, így csövezni kényszerült a parkban. Amúgy egy igen finom fiatalember benyomását keltette. Silvana a szárnya alá vette, és munkát, kenyeret kerített neki. Ő járta ki Toma első lemezszerződését is. Nem kellett sok, és a jugó Charles Aznavourként emlegették. Tele voltak melegséggel szomorkás dalai.
Sajnos, már nem él egyikük sem. Silvana 1976-ban autóbalesetben halt meg, Toma 1991-ben, prosztatarákban. Érdemes előbányászni a korongjaikat, viszonylag könnyen fellelhetők.
De addig is itt van Amira Medunjanin albuma – én mondjuk ezzel sem tudok betelni. Nem csoda, hogy Amirát a bosnyák Billie Holiday-ként könyvelték el. A hangja gyönyörű, a dalok mámorosak… Mi kell még? Egy olyan briliáns banda, mint amilyen most (húros, fúvós, billentyűs és ütős hangszereivel) felsorakozott mögötte, hogy immár az egykori Jugoszlávia határain túl is hódíthasson ez a pompás kávéházi muzsika. (Croatia Records, 2020)
Mahsa Vahdet: Enlighten the Night Az iráni Mahsa Vahdet háromszor is szerepelt e hasábokon az elmúlt hónapokban. Emlegettük Nelia Safaie és Ooldouz Pouri mentoraként, ami „semmi” ahhoz képest, hogy a Kronos Quartettel közös Placeless című albuma 2019 legnagyobb világzenei szenzációjának bizonyult. Benne lehet a pakliban, hogy három olyan énekesnőről beszélünk, akik (az 1979-es iszlám forradalom óta) énekesnőként nem szerepelhetnek a hazájukban, így nyugati lemezfelvételeiken egyszerre tükröződik a szabadság és az otthontalanság, a sötétség és a fény.
Ami a ragyogást illeti, abban Vahdat lemezein komoly szerepet kapnak a klasszikus és a kortárs költők, ezúttal főleg a lassan ezeréves Omár Kháyyám versei. Azok képezik a dalai alapját, Atabak Elyasi hangszerelésével, aki a férje, és akivel 2017 óta Berkeley-ben él. Elyasi ezúttal nem egy vonósnégyesre, hanem egy akusztikus norvég jazztrióra adaptálta Mahsa dallamait. Nem először kísérték, és egészen rendkívüliek: valahogy úgy vannak mögötte, hogy közben egy teljesen önálló univerzumot képeznek. A legnagyobb mozgástere a zongorista Tord Gustavsennek van, aki nem átall egy-egy latin húrt is megpendíteni, mint például az ellenállhatatlanul keserédes Farewell című dalban. Ez akár rádiósláger is lehetne, és ennél most nem tudok súlyosabb dicséretet kitalálni, mert miközben kalapot emelek Vahdat konzekvens mélysége előtt, időnként már fullasztónak találom szakadatlan alámerülését. (Kirkelig Kulturverksted, 2020)
Aurevoir: Forduló A 2015-ben Zsámbékon született Aurevoir szereti hangsúlyozni, hogy nem világzenét, hanem (döntő befolyásai alapján) etno-beatet művel, de különben nem egy válogatós banda. Felhasználja mindazt, ami a világzenéből (bocs) izgatja: a magyar mellett a balkáni, a mediterrán és az ír népzenét, de a Fordulón tangó és blues is hallható. Más kérdés, hogy nem a stiláris gazdagsága miatt olyan kedvelt a zenekar, és az új lemeze sem attól erős, már amikor…
Ez a Forduló népzenei feldolgozásokkal indul: az Alig című még kissé gyámoltalanul, viszont utána a Diszkó már baromi erős, és éppen úgy fest, mint az Aurevoir, amikor elemében van. Ezerrel pörög és meg van bolondítva egy csomó fordulattal, messziről kikerülve a kaptafák unalmát. A hangütés jeles, ám aztán sajna leül a cucc. A gondot a túladagolt líra okozza, mely saját szerzeményeikre éppolyan jellemző, mint egy megzenésített Radnóti-versre (Kőrisbogár), vagy a Minden álmomban című Cseh Tamás-feldolgozásra. E lagymatagságban már-már félni kezdtem, hogy az Aurevoir a Petőfi rádió profilját lőtte be, de aztán kisimult a világ, és újra beindult a buli. Na, így már oké! Minden jó, ha ilyen jó a vége: a Délibáb és a tangós Várlak világzenénk (bocs) legjei közül való: méltán lehet rá tombolni, a nemzeti „folkrendőrséget” pedig megütheti a sárga guta… (MMM Records, 2019)
alá
