A Berlinben élő alkotó immár 15 éves életműve valóságos kincsesbánya azoknak, akik izgalmas, sokszínű, műfajhatárokra fittyet hányó zenékre vadásznak a zavarba ejtően heterogén elektronikus zenei univerzumon belül.
Pekka Kuusisto finn hegedűművész egykor mulatott azokon a hangszereseken, akik azt képzelik, a vezényléshez is értenek, mígnem egy huzamosabb kézsérülés miatt ő is hasonlóra kényszerült.
De az év utolsó napjaiban is több koncert hallható a zeneházban.
Csalog Gábor katartikus kompozícióit az UMZE Kamaraegyüttes adta elő egy felejthetetlen koncerten.
Az 1985-ben alakult Radiohead első albuma, az 1993-as Pablo Honey jogosan alulértékelt mű, egyetlen darab slágerrel, a Creep című számmal. Azonban a két évvel később kiadott The Bendsre mintha kicserélték volna a zenekart: a korábbi önsajnáltató, másodvonalas alterrockot valami egészen más váltotta fel.
Keith Jarrett bordeaux-i koncertjének első néhány hangját hallva senki nem lehet biztos abban, hogy közelebbről milyen műfajú előadást hall (a jellegzetes, egyeseket zavaró nyögéseitől is tekintsünk el). Rachmaninovtól Ligetin át Thelonious Monkig sok mindenki, akár Liszt Ferenc is eszünkbe juthat, mert szving lüktetés csak a 12 perces első track derekán jelzi egyértelműen a műfajt.
