Visszhang: lemez

Vilde Frang: Beethoven, Stravinsky

Visszhang

Pekka Kuusisto finn hegedűművész egykor mulatott azokon a hangszereseken, akik azt képzelik, a vezényléshez is értenek, mígnem egy huzamosabb kéz­sérülés miatt ő is hasonlóra kényszerült.

Ez az első lemeze karmesterként, és amennyire ez egy szépre polírozott Warner-lemezből megállapítható, jó munkát végzett: a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen minden egyes hangjegyet fényesre csiszolva és értőn interpretál. De ne tagadjuk, hogy a lemezt Vilde Frang miatt vettük a kezünkbe, aki Beethoven Hegedűversenyében spontán és szinte bohókás, de a mű nagyszerkezetét nézve is meggyőző. Az első tétel timpanival díszített kadenciája a versenymű zongoraverziójából származik, a lassú tétel melléktémája pedig különösen megindító ebben az előadásban. Életteli, friss előadása ez egy jól ismert repertoárdarabnak. A másik hegedűverseny Stravinsky 1931-ben komponált műve, amely viszonylagos ismertségét George Balanchine-nek is köszönheti: nem véletlen hát, hogy a két szélső tételben Frang balettozik – csakis a négy húron, persze –, és nem ijed vissza attól, hogy illetlenebb vagy komikus hangokat csaljon ki a hegedűjéből, ha arra van szükség. Szokatlan párosítás a két concerto együtt. Míg Beethovennél a szólista a zenekar felett álló romantikus alak, Stravinsky mindent megtesz, hogy ezt a toposzt lebontsa. Frang 2010-ben Sibelius és Prokofjev hegedűversenyeinek szenzációs felvételével debütált, az új lemezzel pedig megismétli a bravúrt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.