Zene

"Mentsd meg az operettszínházat!" - egy friss Tolcsvay-interjú tanúsága szerint Kerényi Miklós Gábor e lélekre ható felszólítás kíséretében rendelt rockoperettet az érdemes zeneszerzőtől, s habár a Nagymező utcai zenés színház szemre váltig nem tűnik mentésre szoruló intézménynek, azért Tolcsvay László derekasan kitett magáért.

"Verdi egy púpost [Rigoletto] és egy szajhát [Violetta] állít a színpadra. Évtizedek óta először nem kosztümös hangok tűnnek föl az operaszínpadon, hanem hús-vér emberek. Egyik legérdekesebb levelében Verdi megvallja, nehéz szívvel mondott le arról, hogy egy nagy szerelmi kettőst komponáljon a Rigolettóhoz.

Ha az idén nyolcvanéves Claudio Abbado minden muzsikálás nélkül egyszerűen csak kiült volna kétszer egy órára a Müpa pódiumára, a tomboló sikert alkalmasint akkor is borítékolhattuk volna. Nem a közönség igénytelensége, de még csak nem is a karmester tiszteletre méltó életkora miatt, hanem csakis azért, mert nyíltan vagy titkon, de Abbado jelenlétében mindenki érzi: különleges, kiveszőben lévő emberi minőséget és művészi ethoszt képvisel a (koncert)életbe szerencsénkre visszatért dirigens.

"Csak én ismerem a kulcsát ennek a rettentő menetnek" - ezt a mondatot emelte ki önmaga számára mottó gyanánt Arthur Rimbaud Színvázlatok (Les Illuminations) című művéből a megzenésítésre vállalkozó ifjú Benjamin Britten amerikai korszaka kellős közepén, 1939-ben. Ez a hazai koncerttermekben ritkán felhangzó kompozíció, amely szoprán vagy tenor szólista közreműködését igényli a kamarazenekar mellé-elé, ezúttal napjaink egyik legizgalmasabb és legüdébb operacsillaga, a koloratúrszoprán Patricia Petibon főszereplésével kerül elénk a Müncheni Kamarazenekarral közösen tartandó fesztiválkoncerten.

Az 1968-as születésű Uwe Schmidt a kortárs német elektronikus zene egyik legnagyobb alakja. Több mint huszonöt éve alkot folyamatosan úgy, hogy emellett sokszor képes arra is, hogy ne vegye túlzottan komolyan magát.

A különös név alatt futó New York-i alkotó (Drew Lustman) az egyik legnagyobb ígéretnek számít az elektronikus tánczenében. Zenéje egyszerre táplálkozik dzsesszes gyökereiből (ifjabb korában játszott is zenekarokban), a dubstepből sarjadzó mély, basszusnehéz zenékből, a garage 2/4-es ritmikájából, techno- és house-hagyományból, soulból, jungle-ból és még sok minden másból.